Nem úgy sikerült a január, ahogy elterveztem. Egy komoly tüdőgyulladás kötött ágyhoz, majd az áradó, besárguló Duna tette érdektelenné a gumihalazást. Aztán megérkezett az igazi tél! De milyen! Emlékszem, utoljára harmadikos gimnazista koromban láttam ilyennek a Dunát. Akkor majdnem beállt a jég a Lánchíd alatt. Most sem sok hiányzik. 12 napja tart a csikorgó hideg.

Azt nem mondom, hogy viszketett a tenyerünk a horgászat hiányától, de egy kis kirándulás már hiányzott, meg eszünkbe jutott, hogy azért ilyenkor is lehet némi esély csuka fogásra, ha már elég vastag a jég. Ricsivel 2 napot is teszteltünk a Duna egyik kis öblében Tököl alatt.

Csikorgó -10 fokos hidegben érkeztünk meg és természetesen fotózással kezdtünk. Aki látta mostanában a folyót, az nem fogja elfelejteni a látványt egyhamar. 25 évente egyszer készíthetünk ilyen képeket.

A kis sóderöböl közvetlen bejárattal bír az élő Dunára, ezért csak akkor lehet rámerészkedni a jégre, ha már más állóvizeken legalább 20 centis a jégpáncél. Így is elég dara! Az öböl bejárata alig 100 méterre van. Ha elmegy egy jégtörő a folyón, akkor recseg-ropog, sőt néha mozog is az egész.

Én éppen ezért végig a nyakamban lógattam a saját készítésű életmentő cuccot. Egy seprűnyél, egy kötél, és 4 csavar. Ha beszakadsz, kimászáshoz jól jöhet.

A horgászatról sok mindent nem lehet elmondani. A jég kicsit vékonyabb volt, mint ahogy számítottunk rá. A hártyásodás 5 percenként meggátolta az úszók szabad mozgását. A rendkívül jó előjelek ellenére (tökéletes hold- és vízállás, növekvő légnyomás és hőmérséklet) 2 napi próbálkozás alkalmával egyetlen kapásunk sem volt, pedig estig bent voltak a kishalak hétfőn és pénteken is.

Maradt a finom sült virsli és a jó levegő. Király cucc ez a grilltálca! Nem is értem, télen miért nem kapható. Mínusz 10-ben is megsült rajta szépen a virsli és utána még egy órát adta a meleget.

Az elsőszámú élvezeti értékké előlépett kajálás és teázás után végre halszagú lett a kezünk is. Jelentem bűnöztünk. A 2 nap alatt vásárolt 20 darab kárász mindegyikét teljesen életképesen engedtük elúszni a lékekben. Fájó gondolatunkat, hogy ezzel is rontjuk a hazai halfaunát, kissé enyhítette a kegyelem jóleső érzése és az a tapasztalat, hogy a decemberben fogott süllőim közül kettő gyomrában is találtam szép nagy kárászt. Talán így a süllőknek is kedveztünk egy kicsit, hogy legközelebb nyugodtabb lelkiismerettel keserítsük meg életüket.

Nem tudom, idén télen lesz e még dunai süllőzés, mert vészesen közeleg a tilalom ideje és a hideg makacsul tartja magát. Ha március előtt még jók lesznek a körülmények, akkor remélem, végre megint lecsaphatok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.