Vetés, aratás

2015.12.10. 21:00

Az a legnagyobb király, aki úgy tud szüretelni, hogy az ültetés, a nevelgetés fáradalmas éveit nem kellett végigcsinálnia. Sajnos – vagy szerencsére – én nem ilyen típus vagyok. Ott vagyok a vetésen keményen, de vigyázok a termésre és arra, hogy az aratásról ne maradjak le!

1.jpg

Ha az ember elkezd elméleteket gyártani, akkor már nem csak a fogós napok, hanem a sikertelenek is alapot adnak valamiféle sikerélményre. Nem mondok azzal nagyot, hogy a természetnek, így a víznek is vannak törvényszerűségei, amiket kiismernünk igazi kihívás. Ha a múltbéli eseményekről következtetni tudunk a jövőbeli történésekre, akkor lehetünk igazán eredményesek. Bizonyos következtetések megéléséhez azonban évtizedek kellenek, ezért lenne fontos, hogy a tapasztaltabb öregek átadják a tudásukat.

2.jpg

3.jpg

Mondok egy példát:

2006 április-májusában a szokottnál 1,5 méterrel magasabb vízszinttel zárt a Duna. Feltehetőleg ez kedvezett a békés halak ívásának. A következő, 2007-es évben pedig a ragadozó halak szaporulatának. Meg is látszott az eredmény: 2011-ben zsákszámra fogtam a 4 nyaras 40-50 centis süllőket. 2009 tavaszán is volt víz bőven, és láss csodát: 6 évre rá – idén – újfent szép halakat fogdosunk. A 2013 megint magas vizet adott, de az ehhez fűződő következtetést csak 2019-ben fogjuk tudni leszűrni. Akkor tudjuk majd összehasonlítani az eseményeket. Megfigyelni, hogy megtörténik e az ismétlődés. Ha igen, akkor 13 év alatt egy nem túl erős elméletet állíthattunk fel, történetesen, hogy tartósan nagy, késő tavaszi víz után 6 évvel jó lesz a süllőállomány.

4.jpg

Sokszor megyek a Dunára eredménytelenül, új felfedezésekért. Sokszor úgy indulok el, hogy tudom: halfogás szempontjából feleslegesen. Mégis az ilyen napokon, ha nem fogok, valahogy elégedettség tölt el, valahogy jól érzem magam. Úgy érzem, igazolást nyert a feltételezésem, hogy betlis napnak néztem elébe. Úgy érzem, most fektettem be azt a horgásznapot, amit majd a halas napokon arathatok le. Ha biztos akarok lenni az eredményes napokban, akkor azt is igazolnom kell minduntalan, hogy a rossz napoknak kikiáltott idők valóban üresek.

5_mix.jpg

Az a borzalmas és mégis gyönyörű ebben a dologban, hogy ennek a folyamatnak sosincs vége. Ha egy teóriát tökéletesen igazolni akarnék, akkor minden pillanatban vízen kéne lennem. A rossz szériák alatt azért, hogy lássam, mikor szakadnak meg, a gazdag napoknál szintén azért, hogy megéljem a befejezését, amikor már átfordul kapástalanságba a horgászat. A befejezhetetlen megismerés, ez hajt folyton a vízre újra és újra. És ezért kedvelem legjobban a süllőket! Kiismerhetetlenek, rejtélyesek, izgalmasak. Persze vannak halványan megcélozható, a kedvező jelekből nagy valószínűséggel sikeresnek ígérkező időpontok és helyszínek, de ezekhez rengeteg megfigyelés és tapasztalás szükséges.

14.jpg

És valószínűleg ez teszi a süllőző horgászt az emberiség egyik legirigyebb teremtésévé. Nem a halat sajnálja az istenadta, hanem a rengeteg időt, koncentrált megfigyelést, elemésztő kutatómunkát. Persze ez is másként volna, ha a halállomány megerősödne, de erről már korábban eleget sírtam…

6_mix.jpg

7_mix.jpg

A november eleji böjtös napok és az ismeretlen folyamkilométereken töltött úttörő vállalkozások után végre a jól ismert szakaszomon arathattam le a sok nullás nap termését. A 10 egymás utáni fogós nap nem csak egyedszámban, de átlagméretben is bőven kárpótolta a gyötrelmes időket. A víz csodás őszi estékkel ajándékozott meg. A december eleji árhullám megérkezéséig giccses napnyugtákat és kényeztető kapáshullámokat élhettem meg. A legkisebb sárkányom 1,2 kilós a legnagyobb 4,3 kg-os volt.

8_mix.jpg

9.jpg

Annyira biztosan adta a süllőket a szakasz, hogy még azt is megengedhettem magamnak, hogy magabiztosan vendéghorgászt hívjak az egyik alkalomra magam mellé. Attila az ercsi területeket kutatta az elmúlt hetekben, de nagyon el volt szomorodva. Főként azért, mert a tavalyi év kifejezetten jól adta a tüskéseket Battától délre. El volt kényeztetve. Idén viszont nehezen születtek eredmények. Két-három sokat adó nap után invitáltam őt át a kulcsi egyenesbe.

12_mix.jpg

Még napsütésben szálltunk vízre. Homokos, gödrös, meglassuló teknő fölé álltunk be, távolabb a parttól. Más –más típusú 8-12 centis gumihalakat vezetgettünk 8-10g-os fejekkel. A pálya engedte , hogy hosszú dobásokkal fésülhessük át a feneket. Néha egy-egy elfekvő faágban elakadtunk, de hamar megtanultuk mikor kell a fenéktől elemelni a csalit. Nem kellett sokat várni az első jó ütésre. Attilát rögtön lázba hozta a jó nap ígérete, de sajnos első hala lemaradt. Pár perc sem telt bele és vigasztalódhatott egy szép másfelessel. A következő akciót én mutattam fel, egy ugyan olyan szépséggel. 10 perc múlva Attila vette át a stafétát, de hala beszaladt az egyik nehezebb akadóba és meglépett.

16_mix.jpg

17_mix.jpg

Kisvártatva nekem volt újabb ütésem. Váltogattuk a csalikat, mert kétszer ugyanarra nem volt kapásunk. Sajnos elég rossz mutatóval dolgoztunk, mert 7-ből csak kettőt tudtunk megfogni, mégis élveztük a háromnegyed óra minden percét. A kapások megszűntek napnyugta után egy órával, de mindketten elégedettek voltunk az eseménydús horgászattal.

10.jpg

11_mix.jpg

Másnap a felgyorsuló víz már csak egy kapást adott, ezért sötétedés után egy partközeli visszaforgóhoz álltam át egy párhuzam-kövezés mellé. A csendes lehorgonyzást követően szinte a csónak alatt marta le a gumihalat a kettes forma cimbora. Némán kellett ténykednem, mert ezen a részen sekélyebb, olyan 3 körüli vizet piszkálgattam. Kisebb kötelező némaság után újra dobtam egy másik csalival. Szinte ugyanott egy ugyanolyan egyed szippantotta torokra a gumihalat. Hagytam, hadd locsogjon, rugdosson a felszínen, tudtam, hogy ez után elégedetten hazaindulok. Ez a kilencedik napom zsinórban, hogy süllő van a horgomon.

19_mix.jpg

Az utolsó "aratási" estén a sok csónakos túrát követően pihenésképpen egy gázlóruhás gumihalazás került terítékre. A fényváltás utáni fél órában egy sóderes teknő távolabbi majd közelebbi rézsűjén emelgettem a jig fejeket. Az előző napok tapasztalatain okulva 2 dobásonként váltogattam a csalikat. Igaz csak két kapásom akadt (másfél alatti és feletti méretben), de a tettesek vehemensen torokra nyelték a gumit. 10 nap egymás után és milyen szép halakkal! Remek széria egy siralmasan hosszú befektetési időszak után. Sokszor kívánom, hogy minden vízre szállásom ilyen legyen, de jól tudom, sose lennének ilyen édesek ezek az esték, ha nem előznék meg ezeket gondos, unalmas, fárasztó és eredménytelen alkalmak.

13.png

18.jpg

15.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rablohal.blog.hu/api/trackback/id/tr738141872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása