Olyan szerencsém volt, hogy szeptember végén idén másodszor is ki tudtam ugrani a közeli Blekinge megyébe egy kis csukapergetésre. 15 éve járok Svédországba horgászni és hála az égnek a helyzet változatlan. A víz óriási, a szél fúj, az eső esik... és a csukák nagyok!

Az a legnagyobb király, aki úgy tud szüretelni, hogy az ültetés, a nevelgetés fáradalmas éveit nem kellett végigcsinálnia. Sajnos – vagy szerencsére – én nem ilyen típus vagyok. Ott vagyok a vetésen keményen, de vigyázok a termésre és arra, hogy az aratásról ne maradjak le!

Óriási és dinamikus fejlődésen megy keresztül a Tisza-tó. A látványos infrastrukturális fejlődés magával hozta a látogatottság emelkedését. Mind e mellett sikerült a halállományt is megőrizni, sőt talán erősíteni. A nagy kérdés csak az, kell e ez nekünk? Megnéztük…

Nem lett készen a motorom. Ez különösen azért bosszantó, mert a héten volt időm bőven délutánonként a Dunára látogatni. Ki kellett választanom egy olyan helyet, amit evezve is bevállalhatok. Végiggondolva az ismert szakaszokat egyetlen ilyen terület jöhetett szóba. Amikor nekivágtam, még nem tudtam, hogy milyen türelem-játékba kezdek.

Nemrégen még úgy éreztem, a svédországi csukázásoknál nem létezik számomra nagyobb horgász élmény. Mégis amikor a Dunán a tegnapi langyos októberi naplemente után beállt a sötétség és a gumihal lassú ejtésébe belependített egy súlyosabb süllő, azt éreztem, hogy ez az, ami felülmúlhatatlan.

Nem tehetek róla. A magyarországi horgászatok nem hagynak bennem olyan nyomokat, mint a svéd vizeken esett kalandok. Még akkor sem, ha igazából nem történt semmi különleges… csak fogtunk néhány csukát.

Május végén újabb rövid, kiscsoportos kiruccanást szerveztem Svédországba. A fő feladat ezúttal András fiam és Boci barátom beavatása volt a Balti-tengeri csukázásba. Jelentem, a küldetést teljesítettük: újabb két „fertőzött” került a csapatba… és persze ezúttal is akadtak tanulságok.

Mivel lapletöltési adataimból tudom, hogy ezeket a svéd bejegyzéseket gyakorlatilag senki sem olvassa, ezért bátran írtam le benne olyanokat, amik sérthetik a felületes olvasó magyar érzületét vagy a büszke horgász önérzetét. Ha valaki mégsem riadna meg a rengeteg karaktertől, akkor azok számára hangsúlyozom, hogy véleményem a rablóhalas horgászat szemüvegén keresztül fogalmazódik meg. Mellesleg a cikkben található néhány nézegetni való kép és csukafogásra használható gondolat is.

Hetek óta próbálkozom eltalálni, hogy milyen csali volna a legmegfelelőbb a mostanában meghorgászott dunai partszakaszra. Lehet, hogy ma megtaláltam az üdvözítő megoldást…

Mondja meg valaki, hogy mi történik! A „tízből három” törvényét a kezdeti években simán elfogadtam a Dunán. Később gyűlt a tapasztalat és ezzel párhuzamosan az eredményességi mutató is inkább a 4-5 sikeres napra fordult át 10 kirándulásból. Talán nem korai kijelentenem, hogy ami idén ősszel zajlik a Dunán az eddigi életem során példátlan.

Az elmúlt 15 évben egyszer álltam ilyen jól a szezon-kezdet elején süllőből. Igaz abban az évben – 2009-ben – egy jól sikerült svédországi gumihalazós hét dobta meg a számokat. Idén nem kellett skandináv túra a rekord számokhoz.

Január első munkanapja és nemhogy hó nincs, de még a fagyokba sem kóstolhattunk bele igazán az idei télen. Mondjuk ez most kedvezően érint, hiszen a tarkómba támadó hajnali szél még így is kellemetlen. Az órámra nézek: van még 40 percem, aztán muszáj indulnom... halak húzzatok bele!

A karácsony előtti eseménydús napoknak meglett a böjtje. Egymás után három alkalommal kellett kapás nélkül regisztrálnom horgász délutánjaimat. De, hát ugye "addig jár a korsó...

A parton sétáltam reggel a kutyával és olyan szép volt a Duna, hogy a megérkező melegfront ellenére nem tudtam elképzelni, hogy ne adjon ma is halat. Az esti peca mellett szólt az is, hogy a karácsonyi vendégek közül többen is jelezték: nem szeretik a szarvast, amit ünnepi fogásként terveztünk az asztalra tenni. Jó alternatívának tűnt a süllő a finnyásoknak...

A közeledő front betörés ellenére tegnapelőtt és tegnap is sikerült egy-egy kis süllőt fognom a Dunán. Úgy látszik, a megállapodó vízállás még megajándékoz minket néhány kószáló kisebb egyeddel, legalábbis ezen a szakaszon. A mélyebb lassú pályákon egyáltalán nem volt kapásunk, viszont a közepesen áramló 2-3 méter mély töréseken fogtuk az elmúlt 4 alkalommal mind a 6 süllőnket, és természetesen alkonyatkor, tehát javaslom, hogy most inkább az ilyen részeken és ekkor keressétek a halakat. A csali 8-10 centis gumihal volt minden esetben.

Ha pedig inkább a karácsonyi készülődést választjátok az sem baj! Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Az igazi horgász nehezen tudja magából kiölni ragadozó énjét. Az élet minden területén próbál kapcsolatot teremteni szeretett hobbijával. Kutyasétáltatás közben én is ígéretes süllős pályákat kerestem... és találtam...

Nem sok időt töltöttem novemberben a vízen. Az időjárás és a vízállás pedig nem volt rossz, igaz az áradás a legrosszabbkor jött, de a szokásos novemberi holdtöltét övező pár napban "felettem" és "alattam" is fogtak kapitális süllőket. Nekem azonban többet kellett volna a harcmezőn lennem ahhoz, hogy fel tudjak mutatni valami érdemlegeset. Az a kevés alkalom, szerencsémre amikor lejutottam a Dunára, mégis mindig hallal ajándékozott meg...

Azt hiszem, ez életem legjobban megszenvedett süllője. Eddig ezt a címet egy 2004-ben fogott májusi, szelidi-tavi 40 dekás jószág viselte, de most megdőlt a rekord. A múlt héten a novemberi zivatarban, 6-7 fokos hidegben, töksötétben, végig szakadó esőben, 60km/h-ás ÉNY-i szélben, a háborgó Dunán 3 órát szenvedtem egyedül a csónakos horgászattal, míg végre volt egy kapásom. Az eredmény ez a soványka csemege-süllő. A fogás után is még kitartottam egy órát, aztán haza indultam. Szarrá ázva, fázva és a szélviharos éjszakában a gumicsónakommal küzdve, hogy felgyötörjem az autóm tetejére, arra gondoltam, hogy elég nehezen tudnám civileknek elmagyarázni, hogy ebben mi a jó... Magamnak is muszáj bevallanom, hogy nem volt egy élvezetes peca, de hogy emlékezetes marad örökre, az biztos!

Szinte menetrend szerint érkezett a nyárias meleg október végén. A vízeresztés előtti hagyományosan jó időszakot próbáltuk meglovagolni barátaimmal a Tisza-tavon. Bár a rendkívüli időjárás nem hozott ideális állapotokat a csukázáshoz, azért kedvenc vizünk így sem hazudtolta meg magát.

Bár a profi horgász-videók készítéséről már csak álmodozni merünk, és a legutóbbi svéd túra célja sem a forgatás volt, ugyanis sajnáltuk volna a horgászatot ezzel nehezíteni, mégis a technika szélsebes fejlődése és a felvételek elkészítésének egyszerűsége néhányszor elcsábított minket és előkaptuk a mini videokamerát. Ami nem is igazán kamera, hiszen az én kínai mobil telefonomról beszélünk, amit természetesen képességei ismeretében vásároltam 5 hónappal ezelőtt. Hétköznapi munkám alatt kiválóan szolgál és most szabadidőm eltöltésébe is új örömöket varázsolt. A kis eszköz nagyon a szívemhez nőtt, főleg azok után, hogy megnéztük a vele forgatott filmeket, fotókat. Természetesen a szél miatt sokszor zavaró a hang, de ez is könnyen kiküszöbölhető lenne egy apró szélvédő szivacs segítségével. Erre még nem készültünk fel a horgászat előtt, de így is remek kis jeleneteket tudtunk rögzíteni emlékül.

Egyet közzé is teszek, amely egy nagyon ígéretesnek tűnő kisebb öböl bejáratánál készült. Bár a felvételek minősége a vágás során végzett tömörítések és konvertálások miatt elég sokat csorbult, de remélem, hogy még így is ad némi élvezetet.

A szokatlanul késői olvadás után Svédországban is gyorsan utolérte magát a természet. Május közepére helyreállt a rend és a nádas is sarjadni kezdett. Sajnos az ívás előtti éhes időszakban nehéz lett volna horgászni a jég miatt. A hónap eleje pedig lassan hozta csak meg a csukák étvágyát. Két hét után azonban ideális időjárás és rengeteg éhes csuka várta, hogy leteszteljük legújabb csalijainkat és felszerelésünket.

Ez az év megint szép novemberrel ajándékozott meg minket. Volt benne szinte minden évszak. A hónap kezdetén a klasszikus párás ősz után szinte nyárias majd tavaszias időjárás is meglepett minket. Az utolsó napokban pedig már a télies hideg is beköszöntött. Szerencsére ez a színes hőmérsékleti paletta nem zavarta a süllőket a táplálkozásban. Sokan panaszkodnak és én is mostanában kevesebbet tudok horgászni, mint szeretném, de azért idén is adott a Duna, talán még többet is, mint érdemelnék.

Ma írtam egy levelet a Fogyasztóvédelmi Hatóságnak.

Természetesen azt nem tudom, hogy ezzel, a Magyarországon meghonosodott gyakorlattal kapcsolatban történik e jogsértés, de az biztos, hogy igazságtalan! Nem véletlen, hogy például Olaszországban egy éves jegy 12 hónapig érvényes a kiváltás időpontjától. Kíváncsian várom a választ. Ha egyetértetek a problémával, akkor ti is tehettek bejelentést egy egyszerű regisztráció után az NFH fórumán. Íme a levél:

Újra és újra meggyőződhetünk, hogy a nagy felhajtással kísért "tiszatavi vízeresztés" helyett a horgászok és a halak is sokkal jobban járnának, ha minden maradna az eredeti állapotban.

Április utolsó hétvégéjén, egyik barátunk és a gyerekek unszolására lelátogattunk Délegyházára. Tavaly nem sikerült lejutnunk, de most kíváncsiak voltunk, hogy működik e még a pergetés pisztrángsügerekre, és hogy mennyit változott az állomány.