Vízeresztés előtt a Tisza-tavon
2011.10.20. 13:18
Mindenki, aki egy kis figyelmet is szentel a Tisza-tóra, felfokozott izgalommal várja a vízeresztést, hiszen ilyenkor a halak élettere jelentősen lecsökken, és ez által lényegesen megnő a fajlagos halsűrűség. Én azonban azt tapasztaltam, hogy a víz leengedésének különösen az első napjait övező turisztikai hisztéria, és az apadó víz által megzavarodó, helyüket kereső halak ritkán adnak olyan jó fogási esélyt, mint ahogy várnánk. Az október 10-20. közötti időszak viszont évről évre kellemes élményekkel ajándékozott meg minket. Így volt ez idén is.
Az időjárás ilyenkor, október közepén csaknem mindig nyugodt, napos, csendes. A napi hő-ingás mértéke csökken, ezért szél is csak ritkán szokta zavarni a pergetést. A hőmérséklet csak este süllyed a kellemetlen szintre. A természet színei ilyenkor a legszebbek. Egyértelműen számomra ez az év kedvenc időszaka.
Szélmentes időben kiváló szokott lenni a tározó néhány laposabb, növénytől felszakadozó része, vagy a nyitottabb holtágak, szélesebb morotvák (Fűzfás, Csapói, Füredi, Örvényi, Szartos, Nagy-morotva) rézsűi, növényesei. Ezeken a helyeken balinok is gyakran jelentkeznek a villantóra.
Szelesebb időben vagy, ha a folyó bekavarja az átfolyó morotvákat, mi is elsősorban a tisztább vizű, keskenyebb, zártabb holtágakat, kubikokat keressük (Óhalászi, Hód, Gaznyilas, Gólyaorr, Ispántava, Aranyosi, Örvényi kubik). Idén ezeken sokhelyütt még megnehezítette dolgunkat a rengeteg növény, de a nehezebb, szenvedősebb peca legtöbbször meghozta gyümölcsét, és mindig tudtunk fogni bennük csukákat.
A fogott csukák mérete is igen kellemes volt. Szinte nem fogtunk kilós példánynál kisebbet. A legjellemzőbb az 51-65 centis hossz volt.
A szebb egyedek mostanában elkerültek bennünket, pedig ebben az időszakban fogtam tavaly a legnagyobb csukámat a Nagy-Morotván. Talán majd a novemberi hidegekben elcsípünk egyet-egyet a nagyobbakból is.
A favorit csalik, mint mindig most is a kanalak voltak. Idén én bátrabban használtam nehezebb villantókat is. Az Orcla formájú kanalakból inkább a 10-12 grammosakat, míg a teltebb, Inkoo jellegű kanalakból a 12-16 grammosakat részesítettem előnybe. Szaszának is a nehezebb kanalakkal volt sikere. Ha a villantók nem hoztak eredményt, csak akkor váltottam körforgókra, és néha ez hozta meg a halat.
A növényesebb részeken gyakran tettem fel gumihalakat is, mert ezzel, főleg szeles időben, sokkal pontosabban lehetett megdobni a szűkebb, sulyom-mentes foltokat, utcácskákat. Ha a csalit elég hosszan tudtam húzni a növény közt, akkor a jutalom nem maradt el!
Általában viszont elmondható, hogy az intenzív kapás időszakban gyakorlatilag mindegy volt, hogy mivel dobálunk. A színeknek sem volt különösebb jelentősége. Szinte egy időben fogtunk tompább bronzos és élénkebb, csillogó kanállal.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
steveolson · steveolures.com 2011.10.21. 08:38:42
A berti kanálon már régota gondolkodom én is. Be kéne újítanom párat belőle.
Gratulálok!