Kánikulában a fekák ellen
2011.06.30. 20:32
Nyár derekán a nagy hőségek idején, a hajnali és éjszakai pergetések mellett sokáig nehezen találtam olyan ragadozóhalas horgászatot, amely eredményességével komoly kísértést jelentett volna a tűző Nap és tikkasztó meleg ellenére. Néhány éve azonban felfedeztük a délegyházi tavak feketesügerekben gazdag pályáit, így minden évben június-júliusban pergető portyát teszünk, hogy néhányszor belekóstoljunk ebbe az egzotikus műfajba.
A kavicsbánya tavakon való horgászathoz előbb le kell küzdenünk a délegyházi horgászboltos mérhetetlen ellenszenvét. Ő ugyanis leplezetlenül gyűlöl mindenkit, aki csak napijegyért tér be hozzá és se sört, se csalit nem vesz. Nem fogok rosszul aludni, ha nem fogad barátai közé, de azért, ha tehetem mindig veszek nála egy üdítőt meg egy ropit. A fogásokról túl sok infot ne várjunk tőle, mert a tórendszer a magyar viszonylatban egyedül álló feketesügér állománya ellenére, a csipeszmágusok birodalma maradt.
Mi természetesen gumicsónakkal szoktunk cserkelni a parti növényzeteket kutatva, de óvatosnak kell lennünk, mert a helyi neonspicces fenekező sporik nem kedvelik a magunkfajta sügerezőket és a zsinórjaikból szőtt akadálypálya könnyen csapdánkká válhat. Ha esetleg hibáznánk, és az egzóta halak csodálatában elmerülve megfeledkeznénk a parton sorakozó posztkommunista bódérengeteg látványáról, akkor egy-egy "öreg miafaszt csinálsz? arra vagyok bedobva!" felkiáltás hamar visszaránt minket a kavicsbánya tavak hungaricumába. Ennek okán inkább hétköznap érdemes látogatni ezt a tiszta vizű tórendszert.
A kora őszi, reggeli, esti ködpárás horgászatok nyilván jobb eredményeket hoznak a feketesügerek fogásában mint júliusban, de meglepő módon a legnagyobb nyári melegben is igen eredményesek szoktunk lenni. Akár 3-4 óra horgászat alatt is részünk lehet 8-10 akcióban. Az elmúlt 4 évben egyetlen egy alkalommal sem kellett szagtalan kézzel hazatérnünk Délegyházáról. A víz a partról is jól megközelíthető, de ebben nincs tapasztalatunk. Pásztor Pipen készített egy Halveszély adást erről a témáról. Akit érdekel keressen rá a peca.hu oldalon.
A halakat tilos elvinni a tavakból, ezért egy nagyon komoly állomány alakult ki. Csákó Gabitól hallottunk igen szép fogásokról, másfél kiló feletti egyedekről, és magunk is többször láttunk termetes sügereket a felszín alatt, amelyek már néhány amerikai sporttársunk szívét is megdobogtatná. Az egyedszámra pedig nem lehet panasz. Ha polár szemüvegünket nem hagyjuk otthon, gyakran figyelhetünk meg 15-20 halból álló partizán csapatokat a nádfalak, töklevelek vagy a sóderszigetek mentén. A technika nem túl bonyolult. Finom zsinórral szerelt könnyűpergető cuccunkat kétféle módszerrel szoktuk bevetni.
Az egyik a gumiférgekkel, szilikon csalikkal történő pergetés. A képen az egyik favoritunk, egy Berkley gumigiliszta látható. Sajnos már évek óta nem találok belőle sehol. Különlegessége a testébe rejtett súlyozás, aminek hatására fantasztikus táncoló mozgás csalható ki belőle és remekül, messzire dobható.
A legtöbb kisméretű hal- vagy ebihal formájú szilikon eredményes lehet. A mi tapasztalatunk, hogy a zöld, kékeszöld és leginkább a dízel színű kreatúrák váltak be. A csalikat ízlés szerint szerelhetjük hagyományos ólomfejes jiggel vagy a korszerűbb, jobban jerkelhető hasi súlyozású texas-rig horgokkal. Nagyon nagy különbség nem lesz a fogások eredményességében, de élvezetet adhat, hogy végre új módszereknek is hódolhatunk. Tiszta Amerika!
Ugyanezen oknál fogva bedobhatjuk az összes olyan, interneten vásárolt gumi kütyünket, amikkel soha, sehol, semmit nem fogtunk. A feketesügér nem túl ravasz jószág és bár gyakran előfordul, hogy nehéz eltalálni, hogy éppen mire mozdulnak rá, de legtöbbször, ha meglátjuk őket és közéjük dobunk, végigmozizhatjuk a kapást, akárcsak egy akváriumban. Ezért se hagyjuk otthon polarizált lencséjű szemüvegünket!
Egy jó tanács: ha fárasztás közben esetleg lerázza magát halunk, az még nem ok arra, hogy a csalit kiemeljük a vízből! Többször előfordult velünk, hogy a horogról szabaduló sügér újra megtámadja a szilikonunkat.
Sajnos a vadul védekező jószágok elég gyorsan leamortizálják a sérülékeny gumikat. Egy kis öngyújtó láng vagy néhány csepp pillanatragasztó meghosszabíthatja a sérült szilikon csalik agóniáját, de az kreatív hajlamú horgászok is kiélhetik magukat a megnyirbált, átalakított egyedi figurák világában. Ezen a képen Máté kényszerből született műalkotása, a kétfejű féreg látható. Hihetetlen, de működött!
Én jobban kedvelem a második módszert a felszíni sétáltatást. Ehhez a technikához itthon is könnyen beszerezhetők a walk-the-dog csalik. Fantasztikus látvány, ahogy leszippantják a felszínről a megállított cikázó műhalakat a mélyből támadó sügerek. Van olyan eset is, hogy a 2-3 másodperce álló csalit is lecuppantják a víz alá, ezért érdemes a folyamatos vagy szaggatott cikáztatásba hosszabb szüneteket beiktatni. Nem kell félni a mérettől sem. Nekem a 8-10 centis imitációk is működtek. A hagyományos wobblerek, körforgók, villantók eredményességéről nem tudok érdemben nyilatkozni, mert azokat egyáltalán nem szoktuk használni.
A megakasztott hal rendkívül vehemensen védekezik, kidobálja magát a vízből. Igazi élmény a fárasztása. Nem is értjük, hogy amerikai barátaink a hisztérikus kicsörlőzéssel miért fosztják meg magukat ettől az élvezettől. Vélhetőleg abbéli félelmük miatt, hogy a hal megszökik, ugyanis az egyhorgos csalikkal és a helytelen fárasztási módszerrel - ha hagyjuk kiugrálni a halat a levegőbe - 10 akasztásból csak 4-5 alkalommal sikerül lekezelni a nagyszájút, de a kaland és a fogás értéke így még nagyobb lesz.
Ez a nyári, napközbeni pergetés, esetleg egy kis strandolással fűszerezve igazi beoltó peca lehet egy fiatal horgász megtérítésére. Máté fiam is minden évben alig várja már ezeket a kiruccanásokat.
A halak kiemelése is könnyű, mert tüskéjük nem veszélyes és fogazatuk is sűrű, nem túl éles így minden gond nélkül az alsó álkapocsnál fogva megemelhetjük a feketesügereket.
A nád előtti területek, a töklevelekkel benőtt partmenti szakaszok és az akadók a legfogósabb részek a tavon. Előfordul, hogy portyázó csapatokba botlunk a sóderszigetek környékén, de ezeket messzebbről kell megdobálnunk, mert hamar szétrebbennek és néhány dobás után könnyen immunissá válnak a csalinkra. Ilyenkor érdemes hamar másik csalira váltani, mert gyakran újra feltámad bennük a harci szellem az ismeretlen imitációt látva. A nyári napközbeni feketesügerezések alatt összesen egyszer fordult elő, hogy más halat, történetesen egy balint fogtunk, pedig a tóban állítólag jó csukaállomány is lakozik.
A halak átlag mérete 26-30cm. A mi eddigi rekordunk 36 centi, de reméljük, hogy az állomány folyamatos fejlődésével ez évről évre jobb lesz.
Végezetül, magyar horgászoldalakon szokatlan módon, álljon itt az általunk leginkább látogatott helyek (sárgával) térképe. Mindenkinek jó szórakozást! És ne felejtsétek el visszaengedni a halakat, hátha megőrizhetjük még egy darabig ezt az egzotikumot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.12.28. 11:43:43
Egyszer Bokodra kéne eljönnötök. Az erőmű tó meleg vizes csatornájába ilyenkor télen behúzódnak a fekák és lehet szépen fogni belőlük. Vannak 2 kiló fölötti példányok is. Én szombaton egy 40 centis, kereken egy kilós jószágot csíptem el spinner bait csalival.
Íme a kép:
m.blog.hu/pe/pecazas/image/feka.jpg
Volt egy nagyobb is, de sajnos az leakadt... :o(
Üdv.
Tom
pecazas.blog.hu
bazuka1 2011.12.29. 09:21:50
Gratulálok! Ez már szép darab! Évekkel ezelőtt voltam Bokodon az általad említett helyen. Még egy "Damil és Csomó" horgászműsor adást is szenteltünk neki Pásztor Pistivel. Pont ilyen téli időszakban. Az azonban szinte biztos, hogy nem sűrűn fogom látogatni azt a helyet, mert nem nagyon tetszett. Egy kicsit unalmasnak és túlságosan látogatottnak tartom. Egy 100 méteres szakaszon állni és dobálni, ez kb. 1-2 órát lehet szórakoztató. Hasonló a dolog egy duzzasztós pergetéshez. A környezet sem valami romantikus... Ráadásul rohadt drága ahhoz képest, amit nyújt. Ha ott laknék se látogatnám sűrűbben, mint évente egyszer. Nyáron persze nagy lehetőségeket kínál az egész tározó. A délegyházi kirándulás egyébként feketesügérre sokkal több kalandot ígér és ráadásul ilyenkor is lehet még fogni állítólag.
üdv
B
Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.12.29. 14:30:21
Igazad van, de így télvíz idén elég kevés lehetőség van halfogásra a környéken, és azért jó hogy itt van Bokod nekünk. Napközben tényleg sokan vannak, de ahogy jön a szürkület, teljesen kiürül a part. Én egy hónapja kezdtem el horgászni itt és elég szép élményekkel távoztam, bár igaz nem egy romantikus környezet ez és indokolatlanul drága a napijegy...
Elhiszem, hogy Délegyháza több kalanddal kecsegtet, de sajnos nincs gépjárművem, így egyenlőre maradnak a környékbeli vizek, illetve amit vonattal meg lehet közelíteni... :oP
Üdv.
Tom
pecazas.blog.hu