Április utolsó hétvégéjén, egyik barátunk és a gyerekek unszolására lelátogattunk Délegyházára. Tavaly nem sikerült lejutnunk, de most kíváncsiak voltunk, hogy működik e még a pergetés pisztrángsügerekre, és hogy mennyit változott az állomány.

Kegyetlen meleg, 28-30 fok és viharos déli szél fogadott minket, ezért a szélvédett helyeket kerestük. A horgászat a bevált módon, gumi kreatúrákkal, felszíni sliderekkel, popperekkel indult, de hamar bebizonyosodott, hogy igazi érdeklődés a sötétebb gumi gilisztákra és a fekete twisterre van. Volt több lekövetés és kapás a jerkelhető - Fin-S fish szerű - villásfarkú hal-utánzatokra is, elsősorban a zöldes, pisztrángsügér mintázatú váltott ki kapókedvet a fekákból. A halakról nagyon jó tapasztalatokat gyűjtöttünk. Rengeteg hatalmas példányt láttunk a sekélyebb, part menti vizekben, de egyikkel sem jutottunk el kapásig, mind csak a félkomoly érdeklődésig jutott. Az egészen kicsik voltak igazán agresszívek, de az elmúlt 2 év alatt a megszokott 20-24 centi helyett most a legkisebb egyedek is mintha egy mérettel feljebb léptek volna. Újdonság volt, hogy az első óra intenzív fogási időszaka után keletkező kapásszünetben a halakat a nád előtti mélyebb 2,5 méteres törés alján találtuk meg, a megszokott süllőző gumihalas technikával. Eddig így itt nem fogtunk halat korábban. A 6 sügér és rengeteg kapás mellett - Máté örökös kísérletezgetése jutalmául - 1 közepes csuka is horogra akadt egy narancssárga egér utánzatra!

A jó fogások és a kiváló állomány ellenére nem szórakoztunk jól, mert a rengeteg pergetőellenes körülmény feszültté és kissé keserűvé tette azt a pár órát, amit horgászattal töltöttünk. A környezetbe nem illő, néhol ízléstelen, néhol gondozatlan házak birtokosi szemlélete és látványa beárnyékolja a természetes vizekhez szokott ember szórakozását. Az egyre jobban szaporodó stégek és tákolmányok, és az azokon magukra hagyott, gazdátlanul árválkodó fenekező kézségek pókhálóként szövik keresztül kasul a tavakat. Ahol pedig a bot mögött gazda ül, ott a birtokosok rögvest - szóban és tettben egyaránt - éreztetik is a vendéghorgásszal, különösen a pergető horgásszal szembeni ellenszenvüket. Azt hiszem ebből egy időre nem kérünk, még akkor sem, ha a gyönyörű pisztránsügerek egyre hatalmasabb méretekkel hívogatják a kapitális fogásokra áhítozó kalandorokat. Talán a hidegebb időszakban visszalátogatunk egyszer, amikor már a kényelmes, fenekező cimborák a meleg szobát választják... bár lehet, hogy bedobva felejtett botjaik még akkor is a stégjeiken árválkodnak majd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.