Mikulás expedíció

2011.12.08. 13:02

Valamiért mindig változtatnom kell. Amikor már éppen kezd működni egy hely, egy módszer, akkor állandóan közbejön valami. Jobb a nehézségeket megelőzni és a saját utunkat járni. Ehhez azonban szükség van a felfedezésekre. Mikulás expedíció indul!

A legelső dunai, nehezen feltérképezett és jó halakat adó területünket 4-5 éve azért kezdtem megutálni, mert félórányi motorozást követően egyre többször fordult elő, hogy foglalt volt az általunk kipézécett terep. Hiába ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy titokban maradnak a tuti helyek, hamar rá kell jönnünk, hogy a tutit mások is ismerik, sőt talán ők érzik azt sajátjuknak. Egy kicsit odébb költöztünk. Az új szakasz aztán már az első évben is szép halakat adott és a felfedezés édes örömét. Sajnos az utóbbi hetekben már ezen a szakaszon is nagyon sokszor foglalt volt egy-két biztosan működő akadó-sor, és amikor már az is előfordult, hogy egy csónak, akiknek legénységével előző este őszintén beszélgettem kifejezetten az én gumihajóm követésével volt elfoglalva másnap, akkor már biztos voltam benne, hogy új részeket kell felfedeznem.

Az expedícióban szerencsére akadt egy lelkes társam is, Attila, akinek nem csak ez a Duna-szakasz, de a gumihalazás is újdonságként hatott, hiszen ő inkább az északi részek wobbleres ismerője. Miután kiegészítette csalis repertoárját már mindenünk megvolt a kis felfedező túrához. Kicsit korábban indultunk, mint szoktam, hogy maradjon időnk a motorozgatásra, meder tapogatásra. Az ismeretlen szakaszon csónakázva itt-ott megálltunk és a part vonulatát nézegetve, gumihalainkat eresztgetve kutattuk az ígéretes helyeket. Nemsokára ráakadtunk egy rokonszenves terepre. A víz szépen lelassult a nagy homoknyelv alatt, és elég nagy kiterjedésű, 4-5 méteres mélységű teknőt alkotott itt a folyam. Amint megálltunk és körbenéztünk, mindketten elégedetten bólintottunk: itt halnak kell lenni! Ráálltunk hát az elvágó vízre és szépen, 15-20 méterenként ereszkedve, kis átállásokkal terveztük alaposan felderíteni és megtanulni a pályát. A második helyezkedésnél ideálisan tudtam elhúzni a kis gumihalat és éppen azt ecseteltem Attilának, hogy már csak egy kis akadót kéne találnunk és akkor extra finom lenne a hely, amikor megbiccent a csalim valamiben, ezért át kellett pöccintenem az akadón. Na! Csak kérnem kellett! Mondtam, és abban a pillanatban érkezett is a törvényszerű rávágás. A hal nem akadt meg, de ezek után kettőzött lelkesedéssel és figyelemmel dobáltunk tovább.

 

Attila volt a koncentráltabb, de lehet, hogy csak vékonyabb zsinórja, esetleg a csalija, netán a szerencse okozta, de tény, hogy a következő negyedórában 3 kapást is regisztrált, majd a negyediket meg is fogta egy kilóforma süllő személyében. Működött az új hely és ez nekem még talán nagyobb örömet okozott, mint Attilának, aki első dunai gumihalas süllőjét ünnepelte mellettem. Az idő is gyönyörű volt, a folyó smaragdzöld tükörként csillogott alattunk, a Nap bíborban ereszkedett a parti fák mögé. Atyám, nekünk megjött a Mikulás!

Azért nem minden papsajt. Természetesen több kapásunk nem volt, hiába szántunk még egy félórát a Nagy Teknőre. Beleszerettünk ebbe az állomásba, az biztos. Remélem, még szép halakat tartogat! Egyetlen dolog nem tetszett nekem csak itt, hogy nem találtam elég akadót a mederben.

 

Egy gyors döntéssel azonban rászántuk magunkat, hogy még kihasználva a szürkületet átálljunk egy másik helyre. Azon a helyen szintén mély vizet találtunk és már az első pár dobásnál az akadókkal is küszködnünk kellett. Attila meghozta a gumihalas áldozatokat és adózott néhányszor a Duna igazságos Istenének, fogat fogért! De én egy kicsit óvatosabban pöcögtetve megúsztam a dolgot véráldozat nélkül. A harmadik beszakadás után egy kicsit változtattam a taktikán. A sodrás itt annyira lassú volt, hogy horgonyzás nélkül is az akadók fölé sodortathattam a csónakot. Függőlegesen emelgetve a gumit biztosan kevesebb gondunk lesz. A második ilyen kis vertikális pumpálásra kisebb süllőt fáraszthattam és a kézilabda-pályányi szakadás fölött a holdfényben kóvályogva egymás után jöttek a kapásaink. A csali vesztések után Attila is vigasztalódhatott egy 80 dekással és én is hamar fogtam még egyet a csemege méretből. Emellett 5-6 rontott odanyúlásunk is volt. Izgalmasan teltek a percek és a kapások elmaradásakor, este 7 után, már a következő napi horgászatot tervezgettük. Másnapra persze nem volt ilyen mókás a helyzet. Hiába mentünk ki még korábban és hiába térképeztük fel aprólékosan a csoda-helyet, a fergeteges déli szélben még kapásunk sem volt. Pöcögtethettük , cincálhattuk mi akármivel, a Mikulás tegnap jött! A felfedezés édes öröme és a tuti, a titok ismeretének boldogító érzése azonban megmaradt… és talán még elkísér minket jövőre is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rablohal.blog.hu/api/trackback/id/tr163447899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dfb 2011.12.08. 16:03:06

Hello

Én is voltam kint horgászni Mikuláskor.
Nagy reményekkel indultam el hogy majd hátha megajándékoz engem a sok csoki mellé a mikulás hát sajnos csak a hideg szelet kaptam+1 20 cm es csukeszt :)
1 Wobblerem terelőlapkáját el is törtem.. :)
Nagyon tetszik a blogod ! :D Üdv.:Ádám

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.12.18. 13:49:39

Óvatosan kell bánni a fotókkal... a bal felső képen látható kövéget pl. ismerem, a lejjebb kezdődő kövön pedig dobáltam egyszer, déli szélben. :D
Más kérdés, hogy nincs csónakom és nem is tervezek beszerezni. Viszont ezek szerint téged láttalak párszor vízre szállni és onnan bejönni egy bizonyos helyen, kissé délebbre...

bazuka1 2011.12.18. 20:30:14

Szia Hepci!
A fotókkal csak akkor kell óvatosan bánni, ha azok ízléstelenek vagy erkölcstelenek. A blog egyik célja, hogy az arra érdemeseket - például téged - barátaimat, horgásztársaimat hasznos információkkal lássák el. Azt a kövezést szerintem rajtad kívül azok ismerik fel, akik amúgy is tudják, hogy jó horgászhely. Sajnálom, hogy nem tervezed csónak beszerzését, hiszen így lényegesen eredményesebb lehetnél, foghatnál sok süllőt és megoszthatnád tapasztalatidat horgásztársaiddal. Igen, valószínűleg engem láttál arrafelé, hiszen mostanában, az elmúlt 8-10 alkalommal mindössze 2 db csónakkal találkoztam horgászataim során (az egyik halász volt), és rajtam kívül ezen a szakaszon csak 2-3 gumicsónakos horgászt láttam az egész szezon alatt.
üdv
Endrődy Balázs

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.12.19. 01:23:36

@bazuka1: régebben volt csónakom, Tasson, igen rövid ideig, tán ötször horgásztam belőle. Aztán ellopták a motort (a garázsomból), vettem másikat, akkor a csónakot lopták el. Már éppen gondolkodtam egy újabb beszerzésén, amikor a második motort is ellopták, ezúttal a lakásomból. Úgy éreztem, felesleges tovább ellenállni a sorsnak, parti pecás lettem. A parti peca viszont egyre inkább sz*pás, bár azt vettem észre, hogy amíg volt csónakom, mélyebb helyismeret híján többnyire partról is elérhető helyekre álltam be.
Ez a gumicsónakos peca nekem már túl romantikus, 115 kiló vagyok, többnyire egyedül járok pergetni és már kihalt belőlem a mindent elsöprő lelkesedés a süllőzés iránt.
Egyébként nem fogtam ott semmit, de megjegyeztem magamban a relatíve biztató helyek között, egy nem déli szeles napon egyszer visszanézek oda. Ezen a szakaszon egyébként alig horgásztam korábban, de a Pesthez közelebbi kedvenceimen, valamint Pilismaróton és Rácalmáson annyira beszart minden, hogy kénytelen vagyok keresgélni... autóval. Ilyen élményekről persze nem ábrándozom, ha egy este van egy kapás, az már nagyon szuper.
Üdv.: Oláh Gábor
süti beállítások módosítása