Vége az átmeneti időszaknak, november végére beállt a téli alacsony vízszint és a hidegek is állandósultak. A kemény fagyok beköszöntéséig, a jégpáncél kialakulásáig és a zsilipek bezárásáig azonban általában van még egy kis idő, hogy kiaknázzuk a tározó és a holtágak nyújtotta lehetőségeket.

Ehhez sajnos több idő és elszántság szükségeltetik az átlagosnál, hiszen már nem csak a hideggel és az egyéb kedvezőtlen időjárási tényezőkkel (köddel, hóval, széllel, sötéttel) kell szembenéznünk, hanem avval a kegyetlen próbatétellel is, ami a legcsábítóbb horgászhelyek megközelítésével jár. Legtöbbször az iszapon, szárazra került részeken való átvergődés nem váltja be a hozzáfűzött reményeket, így kétszer is meggondoljuk, hogy egy-egy nehezen megközelíthető vélt halparadicsomra rászánjunk egy egész napot. Egy egész napot, hiszen a bevergődés és kivergődés sokszor rengeteg időnket elveszi és a napnyugta nem vár, a nappalok kegyetlenül rövidülnek. Amikor az élő folyó egyre jobb fogási esélyekkel kecsegtet, akkor talán lustaságunk okán is, kevésbé gondoljuk üdvözítőnek a tározót és a leszikkadt holtágakat, morotvákat.
Pedig néha érdemes beküzdeni magunkat az állóvizekre. Kevesebb csukát fogunk, mint a melegebb őszi napokon, de ha fogunk, akkor általában darabosabbakat. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor nagy sansz van ráakadnunk egy-egy süllő csapatra. Ez néhányszor már nekünk is összejött. A Fűzfás Morotva – Lapos Morotva vonalon belefuthatunk éhes süllőkbe. A Csapói-holtág, Borzonat még ilyenkor is könnyebben elérhető és szép meglepetéseket tartogat de van a Füredi Holt-Tiszán is lehetőség. Sokszor Óhalászi is megér egy kis szenvedést. Van, hogy a ragadozók egészen kihúzódnak a sekély részekre, de van, hogy a mélyebb területeken gyűlnek össze. Bárcsak tudnánk, mi diktálja a menetrendet nekik!
Régebben egyértelműen az egész lassan vezetett villantóra és a körforgóra voksoltunk ebben a hideg időszakban, hiszen a víz ilyenkor már csak 4-5 fokos. Mostanában azonban többször is bebizonyosodott, hogy a tempósabban pöcögtetett nagyobb gumi csalikra és wobblerekre is odavágnak a lelassult ragadozók és a villantót sem kell mindig olyan komótosan lebegtetni, mint azt a régi iskola diktálja. A svéd tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen hideg vízben is meglepően gyorsak maradnak a csukák rövidebb rohamokra. Egy-egy támadásra összekapják magukat és lehet, hogy a tiszta, csendes vízben könnyebben fogja el őket az inger egy nehezebben beazonosítható imitáció érzékelésekor. A csali meg-megállítását azonban még mindig kulcsfontosságúnak érzem.
A téli vízszint beálltának első időszaka a legígéretesebb. Ha elkapjuk a nagyobb hidegek érkezése előtti hetet, és vízen tudunk lenni, akkor készíthetjük a fényképező gépet és a merítőhálót. Persze mindenkit az érdekel, hogy a nagyok hol vannak.

Tavaly Bocival megtaláltuk őket a Szartoson, de két évvel korábban a Fűzfáson akadtunk rájuk, majd a Borzonaton botlottunk egy gigacsukába, de ezek szerencsés esetek voltak. Sokkal többet kéne tesztelni a területet, hogy erről érdemben hasznos információt tudjak adni. Igazából a termetesebb dögök mozgását csak a bennszülött sporttársak tudják követni. Irigyeljük is őket érte rendesen! Ha a nagyokat nem is sikerül mindig megtalálni, azért a kisebbek csipegetése is májdagasztó szórakozás lehet. Főleg annak tudatában, hogy a gumicsónakkal, kajakkal, kenuval való kalandozást nagyon kevesen vállalják be a könnyen elérhető folyó helyett. Tudom, ilyenkor már rég az élő Tiszát kellene faggatni, de a Dunán nekem jut elég a folyami pergetésből, és baromi nehéz elbúcsúzni a keresgélős tavi csukázástól, ami az elmúlt években nagyon a szívemhez nőtt. Úgyis nemsokára jönnek a fagyok és akkor nem marad más,mint a folyó!

 

Pipennel régebben készítettünk egy pár perces videot, amelyben fogunk néhány csukát és okoskodunk egy kicsit arról, hogy mi lehet az üdvözítő módszer ebben a horgászati szempontból igen nehéz időszakban. Lássátok, élvezzétek!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rablohal.blog.hu/api/trackback/id/tr323415296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ghostcatfish 2011.11.27. 22:49:53

Nagyon jó érzéseket hozott elő ez az írásod is, köszi!

steveolson · steveolures.com 2011.11.28. 10:02:14

Jó képek, szép halak!

Nekem a videó is tetszett!
A zene az telitalálat, és nem mindig a halak mérete a lényeg! De az az utolsó csuka, már igen szép volt!

jakablaci 2011.12.01. 10:00:25

Remek cikk.Megosztanád velem milyen botot használtál?

bazuka1 2011.12.01. 10:10:46

A videon egy 270/18-30-as öreg Berkley Series One pálcával dobálok, de azóta sokkal jobban szeretem a rövidebb botokat. ha kevés a növény, akkor legszívesebben egy Rozemeijer 210/20-45 ös feszes kis botot használok vagy a Berkley Signa Pike-ját, amit 10 centivel lerövidítettem.
süti beállítások módosítása