A tilalom idején gyakran tervezgetem az éves pergető túráim helyszíneit. Kellemes emlékként ötlik fel bennem minden alkalommal a Vas megyei Gyöngyös-patak. Minden évben legalább egyszer meglátogatjuk ezt a csodálatos vizet. Nem túl nagy kihívás, de roppant kellemes szórakozást nyújt és remek alternatíva a változatosság iránt éhes dunai, tiszai vagy balatoni rablóhalazók számára. A patak a közhiedelemmel ellentétben nagyon hosszú szakaszon eredményesen horgászható. Egy teljes napot is kitölt, amíg végigjárjuk csak a Lukácsházi részt. Vadregényes, nyugodt időtöltést adott nekünk mindig és általában fogtunk a folyócskában sebest, szivárványost és domolykót. Aki igazán szép állapotában szeretné látni a vizet, az figyelje az időjárás jelentést és a csapadék térképet, mert az Ausztriában lehulló eső nagyon hamar eléri és zavarossá teszi a patakot, ami pedig rettenetesen lerontja a fogási esélyeket. Szerencsére a víz tisztulása is sokkal gyorsabb, mint a nagyobb folyókon, ezért 1-2 csapadékmentes nap után már jobbak a lehetőségek.

Alábbiakban láthattok 3 videot, melyek a még a hőskorban készültek. Az egyik változatot Pipen készítette rólam 2005 júniusában, a másikban én voltam az operatőr és Pipen a horgász (ez sikerült jobbra és halasabbra). Ez utóbbit 2006 szeptemberében forgattuk. Jó szórakozást!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.