Szeretem a süllőt. És nem csak fogni, de enni is. Bár halaimat szinte mind visszaengedem, mégis november elején a süllőző időszak kezdetén rendre megvadulok, és a konyhára kezdek termelni, ízlelőbimbóimban érezve a sült hal mennyei zamatát. Az idén eddig az októberi jó előjelek után ígéretes szezonba toppantunk, jó fogásokkal. És mivel a horgászat nem a vízparton kezdődik és nem is ott ér véget, ezért okosan forgatva a kést a gasztronómiai élvezetek mellé a múlt héten, a vágódeszkán komoly horgászati tapasztalatokat is sikerült szereznem.

November elején rengeteget voltam a vízen. Volt olyan hét, hogy minden nap kint voltam a Dunán. Első pár kisebb süllőmet hamar sikerült megfogni azon a néhány bevált helyen, amelyek eddig többször működtek. Magyarország leghosszabb egyenes Duna-szakaszát horgásszuk már évek óta. Itt nincs holtág, rugany, öböl. Az itteni néhány kilométeren nehezen talál menedéket a sodrástól megpihenni vágyó hal. Ezen a pályán már a legkisebb törés, mélyület, akadó vagy visszaforgó is megtarthatja a süllőket. Természetesen azokon az objektumokon, amik evidensnek tűnnek szinte állandóan áll egy-egy csónak teljesen lefoglalva a meghorgászható terepet. Ezért az elmúlt pár évben feltérképeztük azt a 8-10 állomást, ami lehetőséget nyújthat a süllőfogásra. Ezeket látogatjuk minden horgászat alkalmával sorra és idén ezért is jelentett külön örömet, hogy több új helyen is sikerült fogást kicsikarnunk.

A tavalyi év már majdnem teljesen elvette a kedvünket, de idén hamar mosolyra derült az arcom, amikor már a második esti gumihalas túrát két különböző helyről fogott 3 süllővel és egy szép méretes balinnal zártam. A süllők nem voltak olyan nagyok, hogy büszke legyek rájuk, de közülük kettő is a vérpadon végezte. Az évek során a süllőket konyhai felhasználás szerint 3 osztályba soroltam.
1. csemegesüllők
2. tepsisek

3. filések

Sajnos aktuális delikvenseim az első csoportba tartoztak. A halak elvitelében talán a tavalyi év iránt érzett bosszúvágy vagy csak a régen ízlelt süllővacsora élvezete hajtott, nem tudom, de az biztos, hogy az otthoni hal-feldolgozás vitatható élvezeti értékét mindig színesíti a gyomortartalom vizsgálata. A halakat felkoncolva megdöbbenten tapasztaltam, hogy 6-8 darab, szinte friss, egészen apró 3-4 centis razbórával voltak tele.

A finom vacsora mellett ez persze rögvest beindította ragadozó gondolkodásomat és következtetéseket vontam le. A csali méretét csökkenteni fogom egészen a legkisebb gumihal méretig. Az ilyen pici halak kizárólag a kövezések közvetlen közelében, a leggyengébb sodrásban képesek közlekedni, tartózkodni, ezért az eddig leggyakrabban abajgatott medertöréses teknők part felé eső részűit és az ilyen, lassú vizű részek partközeli köveit kell meghorgásznom. Mondanom sem kell, hogy másnap már fel is készültem egy módosított könnyűpergető egységgel és izgatottan vártam a bevetést.
Azt a bevetést, ami eddigi legsikeresebb dunai süllőzésemet hozta. A nappali rutin bóklászás és felderítő dobálás is hozott egy humoros meglepetést egy szabályosan csalira koppintó, szájba akasztott géb személyében, de én természetesen nem erre vágytam. Csak nehogy aztán fájó vígaszdíj legyen belőle estére. Nem az lett!
Az est leszálltával alig vártam, hogy csendben beálljak az egyik előző nap süllőt adó lyuk fölé és leteszteljem az otthon kiötlött elméletet. Egy pici Kopytot tettem fel 7 grammos fejjel. Az apró gumit szokásommal ellentétben most nem a mederbe, hanem a part felé hajítottam. A finom kis cuccal tökéletesen jól éreztem, ahogy a rézsű mellett süllyed a kis halacska a mélybe. Egészen 2 másodpercig tartott ez az érzés, mert hatalmas rávágás rántotta ki a botot a kezemből. Halk fárasztás és a jó kettes süllő regisztrálása után remegő lábakkal dobtam újra. A csalit talán 5 méterrel céloztam most lejjebb. A kis jig pilinckázik lefelé a kőláb irányába… félúton agresszív kapás! Kettes süllő! Ő is megkapta az imát. Gyarló az ember, de oly közel a karácsony. Ilyen nincs! A következő 20 perceben fárasztások és kapások, lemaradások követték egymást. Nem lehet, hogy ennyire beletaláltam a lényegbe a vágódeszkán. Ellenpróbaként felteszek egy 8 centis, óriásnak tűnő Pulse Shadet és a medertörésen próbálkozom. Nagy nehezen kicsikarok egy koppintást a hatodik-hetedik dobásra, de nincs meg. Vissza a mini csalira, irány a partszél! Kapás, kisebb 80 dekás csemegesüllő. Lehet, hogy eddig tévúton jártam. Izgalommal költözök 2-300 méterrel odébb egy másik kedvelt helyemre, hátha ott is okít az új tétel. A csónakot itt már úgy kötöm le a parthoz közel, hogy a rézsűt tudjam hosszabban meghorgászni. Kikötéskor már hallok egy rablást a szélvízen. Hamar dobok. Süllő, süllő, süllő! Órámra nézek, elillant az idő, mennem kell. 14 süllővel és egy kövessel zárok. Elég jó nap! Az otthoni gyomorvizsgálatkor tucatnyi kis razbóra kerül napvilágra.
Másnap még minden működik. Már Boci is velem tart. Még világosban mederből fogok egyet. Jó előjel, gyülekezik a csapat. Ez felbátorít minket újabb teknők vizitjére. Egy harmadik beállást tesztelünk, hátha ott is lesz süllő csapat, de csak egy szebbecske köves éhezik meg a meder-gumira.
Vissza a tuti helyre! Napnyugtával indul a lakoma. A süllők nem túl nagyok, olyasmik, mint előző nap, a csemege és tepsis osztályban mozognak és talán még többen vannak, de a mélyebb részeken továbbra is csak elvétve fogunk. Harmadnap már csak négy kicsit lehet kicsikarni, a negyedik nap egyet.  Az ötödik nap a haldorádó helyszínén még kapásunk sincsen! Hiába engedtük őket vissza, ők kiették maguk felül az ivadékokat.
Újra kezdődik a régi regény, de ilyen sikerekkel a hátunk mögött milyen más szájízzel. A keresgélés felhőtlen nyugalommal telik, nem pedig ideges várakozással, mint tavaly. Tavaly egy-egy helyen órákig horgonyoztunk és vártuk a szériát. Most 10-15 percenként, 15-20 dobásonként költözünk. Gyors portyázgatásunk eredménye egy csodás bucó és két szép süllő a filés kategóriából.
A csodálatos csendes időjárás és a remek ragadozók mellé idén új, pótolhatatlan értékű tapasztalatokat is adott a november eleje. Az október végi bemelegítő fogások és a mostani mennyiségi felvezetés akadályának sikeres teljesítése után nagy önbizalommal vágunk a legnagyobb próbatétel elé és várjuk, kutatjuk a nagyokat a kopogós hideg éjszakákon. Rettegjetek sárkányok!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rablohal.blog.hu/api/trackback/id/tr93386793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wolf666 2011.11.16. 17:26:07

Na végre valaki lemeri írni ,hogy eszik halat azokból amit kifog.:-))
Ismét egy jó kis bejegyzés ,ahogy már megszokhattuk tőled Balázs.
Kösz.

steveolson · http://steveolsonhun.wordpress.com/ 2011.11.17. 10:00:46

Sokan nem értik ezt a hal elvitel dolgot! Nekem például a képek minősége miatt fel sem ötlött, hogy elvitt belőlük (legfeljebb az egyszerre kézben tartott darabszám miatt). Az írás is igényes! És nem véres beles, felakasztott halak fetrengenek a képeken.
Szóval csak gratulálni tudok a fogásokhoz, a képekhez, az íráshoz, és a felismeréshez, ami a hal felbontása nélkül nem is valósulhatott volna meg!

Somefire 2011.11.17. 10:05:19

Gratulálok Balázs! Szép halak!
Már egy ideje mondom, hogy kis csalikkal is lehet sok és jó halat fogni, de senki nem hisz nekem. Pedig néha be is bizonyítom :)

Az elvitellel meg semmi gond. Ha mindenki annyi halat vinne haza mint mi, akkor itt kánaán lenne.

steveolson · http://steveolsonhun.wordpress.com/ 2011.11.17. 15:15:17

Az meg a másik, hogy a kopyto a kedvenc gumihalam!

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2011.11.17. 16:40:22

Hali!
Szép fogások. Még szebb fogasok. Én is vittem volna belőlük asszem. A süllő az egyetlen hal, amin elég ritkán esik meg a szívem.
Ha adhatok egy tanácsot, akkor bátran próbálj meg lemenni a nagyon finom cájg felé. Tudom, hogy nem egyszerű, mert rizikós az akadók miatt, de vékonyka madzag, kis műcsali és lehelet pálca néha csodát művel. Nem is néha. Inkább gyakorta.
Kár, hogy engem a Dráván dragonovval szednének le a horvátok, ha az éjszaka kellős közepén köveket kezdenék el faggatni kajakból. De ez már az én sorstragédiám.
Jó kis Írás! ÜDV!

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2011.11.17. 16:43:33

Én annyira beleszerettem a parányi dolgokba, hogy ha véletlenül kezembe akad mondjuk csak egy 7 centis kis Rapala már kiver a veríték. Gumihalban is vannak frankó csöppségek. Épp egy órája vettem belőlük párat.

starboard · http://horgaszat-befektetes.blogspot.com/ 2011.11.24. 10:21:21

Szia!

kicsit mas... kaphatnek tanacsot a gumicsonakokhoz...nekem is van 2 hasonlo koru fiam ( fenykepek alapjan ) veluk is mennek horgaszni ( elsosorban Velencei to, Duna, Fehervarcsurgo, Delegy )... am szerintem tobbszor egyedul... szerinted mekkora csonak lenne az idealis a fenti infokat is figyelembe veve? segitsegedet elore is koszonom...

Pali

bazuka1 2011.11.24. 16:44:24

Szia!
Szerintem a 330-as az ideális méret. Ketten kényelmesen, 3-an kényelmetlenül lehet pergetni belőle. Még egyedül is összerakható, de egyedül vízre tenni már csak nagyobb rutinnal vagy az enyémhez hasonló irtózatos fizikummal :) tudod. Már az 5 lovas motor is ki tudja emelni és a legkisebb elektromos motor is jól mozgatja. A felfújása a hozzá adott láb-pumpával 10-12 perc, összerakása nekem 20 perc, neked 30 :). Kombi csomagtartóban vagy személyautó hátsó ülésén simán szállítható. A kisebbekben nem fértek el ketten, a nagyobbak feleslegesen drágábbak és nehezebben mozgatja őket a motor.

szpeti85 2011.11.25. 14:02:37

Szia Balázs!

Főleg sötétben jársz gumizni mostanában? Az idei extra kicsi vízben valahogy az elmúlt pár alkalomban a megszokott helyeken nem találtam süllőt. Azon gondolkoztam, hogy vagy neki kell veselkedni jóval odébb keresni valami mélyebb részt, vagy megpróbálni tök sötétben kimenni. Király a cikk és szépek a halak!;-)

üdv.: Peti

bazuka1 2011.11.27. 15:12:35

Szia!
Mivel szerintem nem azt kell eltalálni, hogy hol tartózkodnak a süllők, hanem azt, hogy hol táplálkoznak, ezért nem biztos, hogy a mély vizek az üdvözítőek, viszont a sötét sokkal fontosabb, hiszen az a bekódolt táplálkozási időszakuk. Persze mindenki látott már délben fogott süllőt, de alapvetően a süllő éjszakai ragadozó, ezért én is legtöbbször akkor lesek rájuk.