Mindenszentek a Dunán

2011.11.05. 11:41

A tavalyi katasztrofálisan gyenge dunai gumihalas idény után epekedve vártuk a lehűlést, hogy végre beinduljunk egyik kedvenc pergető módszerünkkel. A hideg nem jött el, de a víz gyönyörűnek ígérkezett és mi, kikerülve a hosszú hétvége négynapos tiszatavi őrületét, inkább megszakítottuk a vízeresztős túrát egy kétnapos dunai gumihalazással. Nem volt rossz döntés!

Ilyenkor a Dunán kicsit meghittebb a hangulat, bár a négynapos ünnep miatt jóval több motorcsónak szelte a vizet, mint máskor, de a csendes zöld folyó és a partmentén színesbe öltözött fák kegyelet teljes hangulatot kölcsönöztek a délutáni – esti gumihalazós horgászatnak. Talán ezért is a szokottnál egy kicsit korábban, már délután kettő körül vízre szálltunk. A víz átlátszósága 80 cm körüli volt. A ruganyok környéke helyett már a hidegebb időkben gyakrabban bevált taktikát választottam. A medertörés mentén haladva kerestük a mélyebb teknőket, hátha azok emelkedői, lejtői vagy a bennük leülő ágak, hordalékok rejtenek süllőket.
Már az első beállásnál, egy jól bevált helyen kapásom volt, de sajnos lemaradt, pedig darabosabb süllőnek sejtettem. Ritka, hogy ilyen világosban kapásunk van, ezért fokozott izgalommal folytattuk a dobálást. Az alacsony vízállás és lelassult sodrás miatt a 10 centis gumikhoz a 8-10 grammos fejek voltak az ideálisak a 3-4 méteres részeken. A következő kutyorban nem volt kapásunk, ezért Máté ötlete alapján egy eddig keveset horgászott, de mélyebb részhez álltunk át.
Nem ismertem ezt a terepet. Az első dobásnál találtam egy akadót, ami elvette az egyik csalimat, de legalább tudtuk, hova kell célozni. Pár hajítás után megtanultuk a medret és éreztük a mélyületeket. Az 5 méteres fenék itt már elkérte a nagyobb, 15-17 grammos ólomfejet. A néhány tanuló dobás után már meg is volt egy kemény koppintós kapás, de nem akadt meg a hal. Szerintem süllőnél, a csukával ellentétben, kétszer ugyanazzal a csalival szinte sohasem bírjuk kapásra az elszalasztott halat. Máté kérdezte, hogy milyen csalit használok és annak megfelelően módosított a gumihalán, de nem láttam mit rakott fel. Kérdeztem is tőle, de csak annyi választ kaptam, hogy majd meglátom a süllő szájában. Jót röhögtem, amikor így is lett. Rövid nyugodt fárasztás után megvolt a nap első süllője egy kettő és feles gyönyörű példány személyében, ráadásul még jóval napnyugta előtt.
Fotózás után pár méterrel feljebb álltunk és már a harmadik dobásra a csónak alatt kemény húzós kapást regisztráltam. A hal finoman bólintott kettőt, majd elindult felfelé. Éreztem, hogy komoly súlya van. Megpróbáltam keményen megemelni, mire komótosan megfordult és rohanni kezdett lefelé. Harcsa! Kiáltottam, mire Máté villámgyorsan elengedte a csónakot a horgonyról. Ahogy elkezdtünk utazni a hallal rögtön tudtam rajta emelni és megláttam a gyönyörű átlátszó vízben. 20 körülire saccoltuk. Sajnos azonban összeszedte magát és megint lefordult a fenék felé. Megpróbáltam tartani, de a második emelésemnél kiakadt a szájából a horog. A ramazuri után úgy döntöttünk átállunk egy olyan helyre, ami már többször adott süllőt, mert a kapások azt mutatták, hogy eszik a hal.

Sajnos a várt haldorádó azonban elmaradt. Kapásunk sem volt az ígéretes, lassab folyású szakaszon. Szerencsére azért sötétedés után 1 órával még sikerült egy kisebb sütyit kiimádkoznom. A csali a Relax új gumihala a Diamond volt, ami állóvízen egészen lassan húzva is remekül mozog, de most megmutatta, hogy a folyón sem tekeri túl magát. Lassabb öblökben, ruganyok mögött ideális lehet. A kevésnek tűnő, két megfogott hal ellenére nagyon jónak értékeltük a napot, hiszen a telefon jelentések alapján tudtuk, hogy Szaszáék és Boci is tőlünk délre is több süllőt fogott ezen a délutánon és másnap woblerrel és kishallal is.

Két nap múlva is a Dunán voltunk. Megpróbáltuk megismételni a receptet, de a halak eltűntek. A szokatlan meleg hatására a kishal rajok a felszínen kolbászoltak a párhuzamkövezések tövében. Ki is szúrtunk egy ilyenkor már igen ritka rabolgató balint a part mentén, amit természetesen nem hagyhattunk ki, és halkan rácsorogva levadásztunk egy Team Esko csalival. Ennyi volt a nap eseménye, mert a sötétség órái sem hoztak kapást. Remegve várjuk a hideget, az igazi gumihalas vizeket, mert ezek a jelek arra utalnak, hogy az idei jobb lesz, mint az elmúlt év.

 

 
 
 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rablohal.blog.hu/api/trackback/id/tr523355506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bálint87 2011.11.06. 15:17:09

ismét jó kis sztori

steveolson · http://steveolsonhun.wordpress.com/ 2011.11.07. 16:56:31

Gratulálok a srácodnak a szép süllőjéhez!
Jövőre én is kiviszem az enyémet csukázni, balinozni!