Mindenki, aki egy kis figyelmet is szentel a Tisza-tóra, felfokozott izgalommal várja a vízeresztést, hiszen ilyenkor a halak élettere jelentősen lecsökken, és ez által lényegesen megnő a fajlagos halsűrűség. Én azonban azt tapasztaltam, hogy a víz leengedésének különösen az első napjait övező turisztikai hisztéria, és az apadó víz által megzavarodó, helyüket kereső halak ritkán adnak olyan jó fogási esélyt, mint ahogy várnánk. Az október 10-20. közötti időszak viszont évről évre kellemes élményekkel ajándékozott meg minket. Így volt ez idén is.

Az időjárás ilyenkor, október közepén csaknem mindig nyugodt, napos, csendes. A napi hő-ingás mértéke csökken, ezért szél is csak ritkán szokta zavarni a pergetést. A hőmérséklet csak este süllyed a kellemetlen szintre. A természet színei ilyenkor a legszebbek. Egyértelműen számomra ez az év kedvenc időszaka.

A csukák már aktívabbak, de ez elsősorban a növényhelyzettől is függ. Idén sűrű növényzet maradt október közepéig, így a legtöbb csukát a növény közvetlen közelében találtuk. Alig akadt kapásunk a mélyebb töréseken, amik pedig régen jó halakat rejtettek. Sok halat adott délelőtt a töklevél és a sulyom, délután a laposabb, akadós pálya. Ahogy kezd csökkeni a növényzet, úgy kell nekünk is egyre nagyobb területeket bejárni a kapások után.
reggel
délben
este
 
Ezen az októberen a kapási időszak nagyon jól elkülönült 3 részre. A szokásos reggeli felmelegedés utáni első kapási periódus igen rövid és úgy 9-10 óra közé tehető. A második és leghosszabb kaja idő a kora délutáni órákban, rendre 12.30-14.30 óra között köszöntött ránk. Csaknem mindig van egy intenzív, szűk 1 órás táplálkozási menet napnyugta előtt is, de idén ebben az időszakban nagyon gyengén ettek a csukák. A legtöbb halat a napközbeni periódusban fogtuk.
Senki nem panaszkodik az idei halbőségre. Szinte mindenhol fogtunk, ahol próbálkoztunk. Napi 6-12 csukánk csónakonként mindig megvolt.

Szélmentes időben kiváló szokott lenni a tározó néhány laposabb, növénytől felszakadozó része, vagy a nyitottabb holtágak, szélesebb morotvák (Fűzfás, Csapói, Füredi, Örvényi, Szartos, Nagy-morotva) rézsűi, növényesei. Ezeken a helyeken balinok is gyakran jelentkeznek a villantóra.

Szelesebb időben vagy, ha a folyó bekavarja az átfolyó morotvákat, mi is elsősorban a tisztább vizű, keskenyebb, zártabb holtágakat, kubikokat keressük (Óhalászi, Hód, Gaznyilas, Gólyaorr, Ispántava, Aranyosi, Örvényi kubik). Idén ezeken sokhelyütt még megnehezítette dolgunkat a rengeteg növény, de a nehezebb, szenvedősebb peca legtöbbször meghozta gyümölcsét, és mindig tudtunk fogni bennük csukákat.

A fogott csukák mérete is igen kellemes volt. Szinte nem fogtunk kilós példánynál kisebbet. A legjellemzőbb az 51-65 centis hossz volt.

A szebb egyedek mostanában elkerültek bennünket, pedig ebben az időszakban fogtam tavaly a legnagyobb csukámat a Nagy-Morotván. Talán majd a novemberi hidegekben elcsípünk egyet-egyet a nagyobbakból is.

A favorit csalik, mint mindig most is a kanalak voltak. Idén én bátrabban használtam nehezebb villantókat is. Az Orcla formájú kanalakból inkább a 10-12 grammosakat, míg a teltebb, Inkoo jellegű kanalakból a 12-16 grammosakat részesítettem előnybe. Szaszának is a nehezebb kanalakkal volt sikere. Ha a villantók nem hoztak eredményt, csak akkor váltottam körforgókra, és néha ez hozta meg a halat.

A növényesebb részeken gyakran tettem fel gumihalakat is, mert ezzel, főleg szeles időben, sokkal pontosabban lehetett megdobni a szűkebb, sulyom-mentes foltokat, utcácskákat. Ha a csalit elég hosszan tudtam húzni a növény közt, akkor a jutalom nem maradt el!

Általában viszont elmondható, hogy az intenzív kapás időszakban gyakorlatilag mindegy volt, hogy mivel dobálunk. A színeknek sem volt különösebb jelentősége. Szinte egy időben fogtunk tompább bronzos és élénkebb, csillogó kanállal.

Az idei szokatlanul meleg 14-16 fokos vízben gyorsak és erősek maradtak a csukák és fergeteges élményt jelentett még a kisebbek agresszív kapása és védekezése is. A kisebb, másfeles csukák olyan balinos kapásokat produkáltak, hogy a botot majdnem kivették a kezünkből. Sajnos az ilyen vehemens küzdelmekről novemberben, a hideg vizekben már azt hiszem, lemondhatunk.
Az idei késő nyári, kora őszi hetekben olyan jó híreket hallottunk az esti süllőzőktől, hogy egy kellemesebb októberi estén mi is elcsábultunk Szaszával és kiültünk a tározó egyik laposabb, akadós részére lebegtetett kishallal süllőzni. Nem a mi műfajunk, de ha valakinek csak délután van ideje csukára pergetni, akkor jó alternatíva a horgászat kiteljesítésére egy ilyen kis esti fenekező süllőzés. Napnyugta után még 2-3 órát is érdemes kint maradni a kiválasztott akadós vagy márgás terepen, hátha megjelennek a kapafogúak. Nekem szerencsém volt, mert 8 óra körül megkívánta a csalimat ez a gyönyörű 3 kilós jószág. Ő zárta le ezt a pompás 2 hetet, amit nehéz lesz vízeresztés idején felülmúlni.

A bejegyzés trackback címe:

https://rablohal.blog.hu/api/trackback/id/tr563317426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

steveolson · http://steveolsonhun.wordpress.com/ 2011.10.21. 08:38:42

Nem semmi képanyagot hoztál össze! Az a tökleveles kép gyönyörű, ahogy a fogások is!
A berti kanálon már régota gondolkodom én is. Be kéne újítanom párat belőle.

Gratulálok!

bazuka1 2011.10.21. 08:49:11

Berti kanalakból nagy választékot találsz a budapesti Kaland horgászboltban.

bálint87 2011.10.21. 14:21:13

No meg a Pecakunyhóban Veszprémben