A 2005-ös beoltó kiruccanás után csak egy dolog volt kérdéses: mikor térek vissza Svédországba? Az útról hazafelé már az autópályán, Győrnél azon törtem a fejem, miként juthatok el ismét álmaim vizeire. A vágyakat egy kicsit elnyomta a nyári és őszi hazai pergető szezon, de karácsonykor már intenzíven készültem a tavaszi újabb utazásra.

A visszatérést - az utazás anyagi vonzata miatt- ezúttal is csak úgy tudtuk megoldani, hogy összekapcsoltuk egy műsor készítésével. Most már a tenger-öblök felé, az igazi archipelago-ba (szigetvilágba) vettük az irányt. Ehhez Västervikig kellett elutaznunk.

Április elején a Västervik központjában fekvő kikötőben alig találni hajót a vízen
 
Ettől a csodálatos kisvárostól kezdődik és egészen Gävle-ig húzódik az a több mint 500 km-es partszakasz, amely a leginkább alkalmas az itthon ismert édesvízi ragadozók – csuka, sügér, süllő, jász, domolykó! – eltartására. A legbrutálisabb a csuka és a sügér állománya. Ennek a két ragadozónak nem csak az egyedszáma óriási, de az átlagméret is elképesztő egy magyar horgász számára.
Szabolcsqvist Szatmarsson barátom ősszel fogott gyönyörű sügere Valdemarsvikből
 
Kis vigasz a dunaiaknak, hogy süllőben mi vagyunk a királyok! Az ottani legismertebb horgászok is elismerően bólintottak a dunai süllős fényképeim láttán. Sajnos ezúttal sem tudtunk 100%-ig a horgászatra koncentrálni, mivel forgatási felszereléssel jócskán megpakolva, kamerákkal, vízhatlan tokkal és egy csomó „felesleges” holmival, kellett foglalatoskodnunk. A túra elég jól sikerült. Egy korábbi blogos bejegyzésemben (svéd horgászfilmünk) láthatjátok az akkor forgatott filmünk rövidített változatát is. Nem mindenben tartottuk be a helyi horgászvezetők utasításait, hanem inkább a magyarországi tapasztalatokat próbáltuk átmenteni. Hárman pergettünk egy csónakból – ráadásul az egyikünk az operatőr is volt közben – ami eleve korlátozza a lehetőségeket, a mozgás szabadságot, növeli a zajt, rontja a hatékonyságot. Hogy néhány embert, aki velem álmodozik, visszarántsak a valóságba, elárulom a napi fogásokat: 1. nap 5, 2. nap 8, 3. nap 6 csuka hármunknak összesen egész napos intenzív dobálás mellett. Ezek között volt egy 15 kg-os és egy 6 kg körüli, a többi átlagban 2,5-3 kg-os lehetett, de volt egy-két kisebb, „hazai” méretű is. Legnagyobb balgaságunk az volt, hogy kerültük a szeles helyeket, mégis ez a döntésünk hozta meg a hatalmas, kapitális csukát.

 Az a bizonyos gigacsuka. Az arányok érzékeltetése végett: Attila 190 centi magas és 100 kiló

A túra legnagyobb tanulsága az volt, hogy nagy csalikkal kell dobálnunk és, hogy a nagy 13-15 centis gumihalak, twisterek mennyire fogósak a nád előtti területeken. Idehaza nem nagyon használtam addig gumihalakat csukázáskor.
Gumihalakból leginkább a kék és gyöngyház vagy csontszínű változatok működtek
  

Azt is beláttuk, hogy a folyamatos intenzív megterhelést az otthoni csali tömegekhez szokott botok és orsók nem bírják, ezért aki svéd csukázásban gondolkodik, annak be kell szereznie 40-60g-os 210-240-es peckes pergető pálcát, de leginkább 60-120g-os jerk botot multis orsóval.

 Aki nem akar átállni a multis jerk botokra, annak számolnia kell azzal, hogy a hagyományos peremfutó orsók használatakor a nehéz csalik és a hideg miatt hamar kikészül az ember ujjbegye

A csalik repertoárját is ki kellett szélesíteni, mert az akkor éppen divatba jövő, jerkelésre alkalmas csalik, gliderek, sliderek és swimmerek fogósságban bőven verték az itthonról vitt wobblerek és körforgók adta lehetőségeket.

Svéd csukázó alap szett: nagyméretű twister és gumihal, realisztikus színezetű 15-17 cm-es glider és swimmer

 A Balti-tenger bebizonyította elég hamar, hogy mire képes, és ez a tény feltüzelt minket.  Ezzel Svédország ébren tartotta a vágyakat újabb kalandok iránt.

 Aki azt gondolja, hogy Svédország a sötétség és a hideg hazája, az nagyon téved. Már április elejétől hosszabbak a nappalok, mint Magyarországon
 
A 2007-es utazások elé sötét fellegek tornyosultak. Az előző években történtek után természetes volt, hogy minél hosszabb időre és minél többször szerettem volna eljutni a svéd tengerre. Ez saját pénztárcával és az első két út kényelmével (mikrobusz, bérelt ház, bérelt tenger-álló motorcsónak, társak) elérhetetlennek tűnt. Újabb forgatásra, filmek értékesítésére nem volt lehetőség. Én mégsem voltam hajlandó beletörődni a nélkülözésbe, ezért tervet készítettem, egy olyat, amivel radikálisan lecsökkenthetem az út költségeit.
 
1. Az utazást saját kombi Ford Mondeommal kell megoldanom.
Ez nem tűnt nehéznek, hiszen diesel autóm jó állapotban volt, keveset fogyasztott és alkalmasnak tűnt a feladatra.
 
2.  A szállást meg kell spórolnom úgy, hogy a kocsiban alszom.
Ez már húzósabbnak tűnt. Nem a hely hiánya miatt, hiszen a kombiban lehajtott üléssel óriási a tér, hanem, mert napnyugta után a svéd tavasz nem ismeri a fagypont feletti hőmérsékletet.
 
3. Csónakot nem bérelhetek, tehát vinnem kell magammal.
Sima ügy. Még 2005-ben meghoztam életem egyik legjobb döntését azzal, hogy beruháztam egy Yamaha 330S típusú felfújható gumicsónakra és egy hozzá való 5LE-s, majd 8LE-s motorra. Bár rengeteget használtam őket a magyar vizeken, mégis megbízható, kiváló állapotban volt mindkettő a túrához.
 
4. Fizetős területre nem mehetek, csak a tengeren horgászhatok, ami ingyenes.
Ez szintén nem tűnt nagy korlátozásnak, hiszen amúgy is azok a területek izgattak legjobban, amelyek a fjordokkal közvetlen összeköttetésben állnak és ezek szabadon horgászhatóak a svéd szabályok szerint.
 
5. Mivel az élelmiszer is jóval drágább kint, mint nálunk, ezért itthonról viszek kaját is.
Ez megint nem tűnt bonyolultnak. Az egyre finomabb és széles skálában kapható tasakos kaják és néhány előre lesütött rántott hús biztosítani látszott a változatos menüt. Nem is beszélve arról, hogy tiszai, dunai sátorozásaink alkalmával letesztelt camping-főzőnk is színesítette a kulináris élvezetekhez szükséges repertoárt.
 Tavaszi idill egy kis sziget mögötti nádöbölben Gamlebyvikben
 

Egy dolog tartott egy kicsit vissza, hogy meghozzam a végleges döntést az indulásra, mégpedig az, hogy egy társ is kellett volna az utazáshoz. Természetesen egyetlen ember jöhetett szóba, aki hosszú távon kibírja hülyeségeimet és 3-4 napos testszagom egyaránt, és ez a legjobb barátom volt, a fiam.

 Összeállt a svéd felderítő csapat

Fentiek megvalósításával, a mai szemmel nevetségesnek tűnő 120 ezer forintból hoztuk ki a 6 napos kalandot.  Igaz, az utazás miatt csak 4 napot tudtunk horgászni. Éppen a napokban számoltam ki, hogy ma ez az út 220 ezerből sem jönne ki.

Amikor a terv elkészült, akkor szembesültem annak igazi előnyével: nem kell senkihez és semmihez igazodnom! Akár rögtön indulhatok. Persze ez nem így volt, de a valóság az, hogy gyakorlatilag tényleg leszűkült az indulás időpontjának kitűzése egy dologra: mikor olvad ki a tenger, mikor lesz alkalmas az időjárás a horgászatra? Ezzel kapcsolatban gyorsan meg is kell jegyeznem, hogy az ottani időjárás nem egyszerű. Április-májusban hideg van és állandóan fúj a szél, ráadásul hó és eső is gyakran esik. A hőmérsékletet a hazai február végéhez, a szeszélyességet a magyar áprilishoz hasonlíthatnám.

Bár a levegő rendkívül tiszta, az égbolt gyakran borult és a nappali hőmérséklet ritkán megy 8 fok fölé. Az éjszaka szerencsére elég rövid, mert akkor jönnek a fagyok.

Nem az a kérdés, hogy lesz e szél vagy nem, hanem, hogy milyen erővel fog fújni. Aki a Balti-tengerre készül, az barátkozzon meg a gondolattal, hogy élénk szélben kell majd horgásznia, sőt gyakran előfordul olyan is, hogy ki sem tud menni a vízre.
 A gyorsan vonuló frontokból hipp hopp jön egy hidegzuhany, ami szerencsés esetben csak pár óráig tart. Ezek idején csak a legjobb esőruhában maradhatunk szárazak.
 
Persze adódnak gyönyörű napsütéses, szélcsendes órák, délelőttök, délutánok, de az akkor tapasztalható kapástalanság okán pár óra napozgatás és fényképezgetés után azt fogod kívánni, bárcsak feltámadna a szél.
 Ha a napsütés szélcsenddel párosul, akkor szinte borítékolható a betli. Így gondolja ezt barátom Pipenqvist Pasztorsson is a képen. A szélcsendes, borult idő kiváló lenne, de az tavasszal nagyon ritka. Nincs más hátra, várni kell a jó szelet
 
Az út remekül sikerült. Annyira, hogy – bár közben kijutottam még barátaimmal is szervezett utak alkalmával - ezzel a módszerrel aztán megismételtünk fiammal mindent ugyanúgy a következő évben, sőt 1 évvel később még egyszer egy kissé északabbra is. Természetesen voltak olyan nehézségek, amikkel csak kint szembesültünk, de végül minden akadályt leküzdöttünk és csak a feledhetetlen horgász élmény maradt. Megpróbálok ebből valamit visszaadni egy képes beszámoló keretében.
 
A kombiban elég könnyen elfértünk. A csónak kipakolása után pedig maradt hely a hálószobának és a konyhának. Gond csak az éjszakákkal volt. Akkor még nem tudtuk, hogy mire jók a méregdrága, alpinista alvó alkalmatosságok. Azóta mi is beszereztünk hidegben is jól használható hálózsákokat és a következő túrán már fagypont alatt is tűrhetően tudtunk aludni.
A másik nagy probléma az volt, hogy nem tudtuk akárhol vízre tenni a csónakot. Az előző évi túrán csak a tengerről jártuk végig az öblöket és ez hiba volt. A part legtöbb helyen megközelíthetetlen. Ha van autó által is járható út, az majdnem mind magánterületre vezet. A városok kikötőiben mindenhol van szabadon használható sólya, de ezek messze - 8-10 km-re - fekszenek a kiszemelt horgász helyektől . Erős szélben félő, hogy nem tudunk hazajutni a nagy hullámzás miatt. Mégis, az egyik kecsegtető öböl partján, nagy nehezen találtunk egy kis kiránduló pihenőt parkolóval, ahol a sziklák és a nád rejtekében vízre tehettük és kiköthettük a csónakot. A közbiztonságra jellemző, hogy 4 napon keresztül ott is hagytuk esténként a komplett hajót.
Jól megpakoltuk a kis bárkát, de így is kényelmesen tudtunk benne pergetni, mert jerkelésnél felálltunk a deszkákra. Az elektromos motor és a nagyobb szélben használható, orra szerelt fékező ernyő segítségével  sokkal praktikusabb,csendesebb mozgékonyabb, mint a magas falú tengeri csónakok. A 8 LE-s motorral, két személlyel és ennyi csomaggal a kis ördög csaknem 30 km/h sebességre képes, de ekkor már halál közeli az élmény. Nagyobb, 4-5 erősségű szélben aztán megmutatkoznak az ék alakú, emelt oldalfalú tengeri ladikok előnyei. A gumi hajó viszont befuccsol, a hullámok már túl erősen becsapnak az utastérbe és az utazás is veszélyes.
A nap fénypontja – persze csak, ha nem fogtunk valami jó csukát – mindig az ebéd volt. Minden alkalommal máshol kötöttünk ki, hogy elkészítsük az otthonról hozott finomságokat.
 Itt éppen Máté rakja le a chilis bab alapjait...
 
 ...de volt, hogy egy kis meleg zacskós leves is elég volt a boldogságunkhoz egy szélcsendes zugban.
Ha a déli főzőcske elmaradt, akkor este pótoltuk a parkolóban. Bevallom őszintén, hogy a harmadik nap feladtuk és betértünk a västerviki mekibe egy meleg kakaóra… mit mondjak? Elég jól esett!
Persze azért a horgászaté volt a főszerep. Délelőtt 10 óráig rendszerint nem volt kapásunk, de utána úgy 4-ig kisebb hullámokban aktívak maradtak a csukák. Voltak pár órás kapástalan időszakok, de tavasszal egyébként sem jellemző, hogy megrohannak minket a kajmánok. Ha naponta 10-12 akciót tudtunk kicsikarni, akkor már elégedettek voltunk.
A mérettel ellenben általában nem volt gond. A kisebb csukák inkább akkor jellemzők, ha nagyon kevés a kapás. A legnagyobb példányokat a jégveszte utáni 2 hétben, az ívási időszak előtt fogják, és ezt igazolhatom saját tapasztalatommal is. Ez általában a március 25 – április 25 közötti időszakra esik.

A 4 nap alatt egy 250-300 hektáros területet kellett szemmel tartanunk. Ezen 3 különböző pályát találtunk, amiket a széljárás irányának és erejének függvényében váltogattunk. A mélyebb nádasok előtt a gumihalak voltak a favoritok a sekélyebb részeken viszont előszeretettel dobáltuk a slidereket, glidereket és a nagyméretű swimmer csalikat. Ezeket próbáltuk lassan vezetni, de a megfigyelésünk az volt, hogy a gyorsan húzott vagy rángatott csalikra ugyanannyi vagy még talán több kapást kaptunk. A nádfalaknál jellemző a beeső és lefelé süllyedő csalira érkező kapás, ezért ezeken a helyeken fokozottan indokolt a süllyedés közben aktív csalik (Salmo slider, gumihalak, esetleg villantók) alkalmazása.

Ez a nádfal volt a kedven helyünk. A kis háztól balra még 2 méter feletti a víz, míg az öböl vége felé húzódva 70-80 centire jön fel a meder. Sok kapásunk volt itt és innen fogtuk az egyik legnagyobb jószágot is. A nádfallal párhuzamosan sodródva dobáltunk a part felé és a táv első harmadában jöttek az ütések. Sajnos csak későn fedeztük fel az igazán fogós terepet, ugyanis a hátunk mögött, az öböl közepén egy 1,5 hektárnyi, sekély, 1-1,5 méter mély, növényekkel fűszerezett meder, egy plató terült el. Ezen kellett volna vízközt tempósan vezetnünk glidereket vagy gumihalakat. Késői eszmélésünk oka az volt, hogy az első napokban itt rendkívül zavaros volt a víz, nem látszott át és nem tudtuk a terepet felmérni. Ígéretes pálya… talán majd idén!

Ez egy ugyanolyan öböl egy másik helyen. Az ehhez hasonló terepeket ajánlom meghorgászásra. A sejthető sekély részt egészen messziről, 50-60 méterről kell megdobni és nem kell óvatoskodni a csali vezetés sebességével. Egészen hideg, 5-6 fokos vízben is rendre fogtunk csukákat szinte balinozós tempóval, folyamatosan húzott csalival. A tengerben nevelkedett csukák gyorsabbak, erősebbek az otthoniaknál. A testük kőkemény, mint egy hazai márnának vagy süllőnek. Az otthon megszokott puha csuka testnek nyomát sem érezzük, amikor megragadjuk őket.

Sok helyen találunk ilyen nádast, ami akár 3 méteres vízben is állhat. A megfigyelésünk az, hogy minél vastagabb a nádas a part felé, annál valószínűbb, hogy a nád előtti 1-2 méteres sávban jó halat fogunk. Vigyázni kell, hogy itt se menjünk túl közel, még akkor sem, ha mélyebb vizet találunk a kiválasztott helyen. Ha a szél mégis rásodor a növényre minket, akkor meg kell próbálni párhuzamos dobásokkal operálni. Érdekesség, hogy az ilyen terepen szinte mindig a fenék közelében vezetett gumihal volt a nyerő. 

Ha olyan helyet találsz, ahol a nád széles sávban húzódik és előtte ritkás szálak alkotnak átmeneti zónát, akkor nagyon jó helyen jársz! Ha ráadásul a víz mélysége 1 méter körüli, akkor várd meg a késő délutáni órákat és válassz olyan felszín közelében vezethető csalit, amit el tudsz húzni a torzsák között, aztán kezdj el izgulni!… A hátam mögött elterülő torzsás adta ezt a szép mamit is.

Ha a szél nem túl erős, de kellően borzolja, kavarja a vizet, akkor nem kell félni a napsütéstől, gurulni fog a szekér. Ilyenkor a legjobb svédországi horgásznak lenni. Azt hiszem, ez a képeken is látszik.

 

Ha az idő zord, fúj a szél, és már órák óta esik az eső, akkor elgondolkodunk, hogy az otthoniaknak mit mondunk majd. Ebben mi a jó? De, mint látható, halat még ilyenkor is lehet fogni!

Túráinkon minden halat visszaengedtünk, de nagyon fájt a fogunk egy jó kis csuka pörköltre, ezért megfogadtuk, hogy ha másért nem is, de ezért mindenképpen visszatérünk egy olyan túrára, ahol kényelmesebb körülmények között, fűtött házban, fürdőszobával, konyhával kényeztethetjük magunkat.

Visszagondolva ez volt a hőskor. Kemény volt, szenvedős, fárasztó mégis semmi nem hozhatja vissza azokat az érzéseket és emlékeket, amelyeket ezeken a horgászatokon éltünk át. Napi 24 óra a természetben, szünet nélkül egymásra és a halakra összpontosítva. Azt kívánom, mindenki élje át egyszer!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rablohal.blog.hu/api/trackback/id/tr332807020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hattorihanso 2011.04.10. 20:23:58

Nagyon tetszik ez az írás!
Köszönöm