Az áprilisi pergető horgászattal sosem volt szerencsém idehaza. Az igazi kedvencek, a balin és a süllő még tilalom alatt áll és a harcsázásban sem vagyok nagy menő. Két-három alkalom a finomszerelékes keszegezésből pedig bőven elegendő volt mindig is, hogy ébren tartsa a horgász ösztönöket és üdítő változatosságot nyújtson a tavaszi napokon. Pár alkalomnál több azonban már untatott, nem éreztem benne elég kihívást. Maradt hát a csukák kora tavaszi hajkurászása, de éveken keresztül sem a holtágakon, sem a tavakon nem tudtam felmutatni sikereket ebben az időszakban. A rengeteg hazai betlis nap, az ilyenkor megszokott kiszámíthatatlan időjárás és vízállás egyre hajtott valamilyen nagy kihívás, a külföldi vizek felé.

Skandinávia régóta vonzott. Sohasem lelkesedtem az utazás iránt, de a skandináv táj és az ottani életstílus mindig hívogatott. Úgy éreztem, hogy a svéd vizek felderítéséért szívesen vállalnék minden nyűgöt, ami egy utazás lebonyolításával jár. Természetesen az internetet hívtam segítségül, hogy információkat gyűjtsek. Ez 2003-2004 környékén még nem volt annyira könnyű, de azért szép lassan találtam érdekességeket. Amikor sokadjára botlottam abba a megállapításba, hogy a svéd tenger öblökben hatalmas csukák élnek és nagy számban, kezdett egyre jobban izgatni a dolog. Ráadásul többször döbbenten olvastam, hogy a legnagyobb példányok megfogására április-májusban van a legtöbb esély. Azonnal elkezdtem ügyködni egy svéd túra szervezésén. Hamarosan eredménye is lett ténykedésemnek. Szily Lacival közösen szerveztünk egy utat, amit egy televíziós műsor forgatásával kötöttünk össze. Így próbáltuk megúszni, hogy az utazás pénzünkbe kerüljön. A terv olyan jól sikerült, hogy egy remek, 4 részes sorozatot készítettünk a svédországi gasztronómiáról, mellyel még némi pénzt is sikerült keresnünk. A kalandról horgászati szempontból már nem nyilatkozhatok ilyen lelkesen. Kevés rutinnal és naív elképzelésekkel érkeztünk a skandináv halparadicsomba, de szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy a halért ott is nagyon sok időre, kitartásra, megfigyelésre, tapasztalatra és a magyar viszonyoknál sokkal több bátorságra van szükségünk. Mindezek mellett olyan új, itthon még nem annyira elterjedt horgász eszközöket, csalikat, felszerelést kellett volna magunkkal vinni, amikre akkor még nem is gondoltunk. Mégis az első találkozás ezzel a csodálatos világgal és az ottani végtelen lehetőségekkel megpecsételte egy életre a svéd vizek iránti szerelmemet.

Egy rövid képes beszámolóval próbálok ízelítőt nyújtani első, 2005-ben történt túránkból.

Ha Svédországba készülsz, rendelkezned kell egy jó autóval, aminek hatalmas csomagtere van és megbízhatóan lehúzhatsz vele 4000 km-t. A jó autó mellé nem árt a jó laza farizomzat sem! A 18-20 órás vezetés kétharmadánál hatalmas adrenalin löketet ad a híres Oresund hídon való átkelés. A 17 km hosszú, világhírű építményen azóta több, mint 20-szor átkeltem, de a monumentális látványt nem lehet megszokni. A híd egy szimbolikus kapu is számunkra: azon túl egy másik világ vár minket. A hídon átérve Svédország egyik legszebb városát, Malmöt is meglátogathatjuk. Malmöben arcul csap bennünket a skandináv élet szabadsága, a nyugalom és a jól kitalált, használható élettér. A városközponthoz közel 2 hatalmas horgászboltot is találunk tele méregdrága érdekességekkel.

A déli és keleti tengerparton észak felé haladva sziklás, zuzmós, borókás tengerparttal találkozunk. A part itt még nem annyira tagolt, kevesebb a mélyen bevágódott fjord és a sziget, mint Kalmartól északabbra és a nádas sem annyira jellemző. A víz nagyon átlátszó és jóval sósabb, mint Stockholm környékén. Mi is beillesztettünk a programba egy remek kis kirándulást a partmenti kis szigetek egyikére. A hatalmas, ismeretlen vízzel nem tudtunk mit kezdeni, ezért egy helyi horgászvezető útmutatását kellett kérnünk, aki kevéssé hitt horgász tudásunkban, és ezért egy kis tőkehalazást javasolt, mondván az még a hülyéknek is megy...

És igaza volt! Bár a felszerelésünk egyáltalán nem volt alkalmas, és a tájékozódással is komoly gondjaink voltak a hatalmas nyílt vízen ugyanis nem találtuk a helyi tudor által kijelölt területet. Ezek ellenére a hazai gumihalas tapasztalatok hamar halakban mutatkoztak meg. 30-35 méter mélységből egymás után fogtuk a kisebb tőkehalakat. A képen első svédországi fogásom látható.

 Már a 60-80 dekás példányok kifogása is felér egy hazai 2 kilós ponty fárasztásának élményével. A halak, kihasználva a vízoszlop nyomását, remekül küzdenek és rendszerint meglepetést okoznak a felszínre bukkanáskor, mindenkiből ugyanazt a reakciót kiváltva: ja, csak ekkora!

Szily Lacinak szerencsére sikerült egy 3 kiló körüli példányt is fogni, aminek a fárasztása már komoly erőpróba, de mint később a parton kiderült, ezzel sem tudtuk a helyi horgászguru elismerését kivívni, aki átlagon alulinak ítélte még ennek a szép halnak a méretét is. A horgászathoz legalább 60-80g-os pilkerek vagy gumihalak kellenek. Ezek fölé lehet kötni balinlégy szerű műanyag kisebb színes kütyüket és a tőkehal legtöbbször ezeket kapja el. A fenékre érés után emelgetni kell a csalit, miközben az áramlat sodorja a csónakunkat. A módszer így nagyon hasonlít a folyóvízi gumihalazáshoz, nem véletlen, hogy én hagyományosan feltűzött, de jó nagy fejű twisterrel is fogtam 2-3 kisebb egyedet. A tőkehalazás gasztronómiai értéke igen nagy, hiszen a tőkehalmáj ínyenc csemege, amiben nekünk is részünk lehetett. És mivel kisebb csónakjainkkal a nyílt tengerre kellett kimenni, hogy foghassunk belőlük, ezért az izgalmi értéke is jóval nagyobb annál, mint azt korábbi horgász beszámolókból sejtettük. Nagyszerű kaland volt!

Szép a déli partvidék, mi azonban egy másik részt, egy tengerparttól beljebb fekvő nemzeti parkot tűztünk ki utazásunk céljául, Malmötől úgy 250 km-re. Az ország belső területei tele vannak csodálatos tavakkal. Ezt mindenki tudja, mégis, amikor napnyugtakor megérkeztünk a kiszemelt tóhoz, mindegyikünknek elállt a lélegzete. Ez az, amiért ide kell utazni. A tiszta fémszagú levegővel átitatott varázslatos szabadság érzését, a ráébredést a természet tökéletességére semmilyen fénykép nem tudja visszaadni. Akit egyszer megérintett az vissza fog vágyni erre a tájra.

A szállás elfoglalásakor újabb, magyar ember számára vendéglátásban eddig ismeretlen dimenzió nyílt meg előttünk. Minden tökéletes. Kényelmes, használható, tiszta, szép és olcsó. Házunk a szomszédtól 200 méterre feküdt. Tökéletes fürdőszoba, totálisan felszerelt konyha, elektromos háztartási gépek, mosógép, mikro, tv, grillező felszerelés mind alap. A camping 15-20 hasonló háza egy cirka 100 hektáros területen volt szétszórva. Hiába, az ottani népsűrűség más léptékkel méri a territóriumot.

A forgatások között nem sok időnk maradt a horgászatra, de így is hamar sikereket értünk el egy-két kisebb csuka és sügér formájában.

Kis kitartással, a stáb horgászatban amatőr tagjai is (a képen éppen Szárnyas Gyula technikusunk) tudtak csukát fogni az otthon bevált csalikkal és módszerekkel. Nem mondom, hogy könnyen, de a táj szépsége és a felderítés izgalma miatt nem éreztünk csalódást.A belső svéd tavakon a horgászat engedély köteles, mert ezek többnyire magán tulajdonban vannak, de erre a tóra például 15 Euro körüli áron kaptunk heti jegyet. A csónak bérlése már egy kicsit borsosabb! Az otthoni körforgós, villantós technika, a partmenti akadók, növények, sziklák és törések mentén itt is működik.

A csukák mérete azonban messze elmarad a tenger öblökben található monsterektől. Ide a táj szépsége miatt érdemes járni! Aki szeret egyedül, háborítatlanul horgászni, annak különösen ajánlom a tavaszi svéd tájat. 3 napos ottlétünk alatt 6-800 hektárt barangoltunk be és 2 horgász-csónakot láttunk a vízen.

Sajnos igazán szép csukát nem tudtunk fogni a kevés idő és tapasztalatlanságunk okán. gyakorlatilag kizárólag a magyar viszonyok közt megismert technikákat és csalikat alkalmaztuk és ez is elég volt ahhoz, hogy a magunk szintjén sikeresek legyünk. Tudtuk, hogy az igazi csuka paradicsom a szigetvilággal övezett tengeri öblökben, jóval északabbra fekszik. Így évek múltán visszatekintve, azt hiszem, igazi nagy szerencse, hogy akkor még nem tudtuk azt a részt felderíteni. A túra igazi értéke nem is a halakban, a fogásokban rejlett, hanem abban, hogy elültettünk vele egy olyan magot, amely azóta kihajtott és pótolhatatlan élmények forrását jelenti mindannyiunk számára, akik akkor beleszerettünk a svéd vizekbe.

A bejegyzés trackback címe:

https://rablohal.blog.hu/api/trackback/id/tr902798386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.04.04. 23:09:27

Szia Bazuka!

Nagyon szerencsések vagytok, hogy ilyen szép tájakra eljutottatok horgásztúráitok során. Nekem ez csak álom egyenlőre. Nem csak pénz, autó, de megbízható útitársak is kellenek egy ilyen úthoz. Talán majd egyszer... addig is rémlem olvashatunk még a Svédországi kalandjaitokról...
Üdv.

Tom
pecazas.blog.hu

bazuka1 2011.04.06. 10:34:04

@Bogyo_bacsi: Igazad van, hogy szerencsések vagyunk, de szerintem a szerencsénél, a társaknál és a pénznél sokkal fontosabb az elhatározás és annak következetes végrehajtása, az álmok valóra váltása. Pont erről fog szólni a következő svéd epizód.