Téli gumihalazások a Dunán

2011.02.03. 10:16

Motorbalesetemből kezdek felgyógyulni. Nagy szerencsém, hogy lábadozásom alatt előbb kemény fagyok és jégzajlás gyötörte a süllőzőket majd egy masszív árhullám vonult le a Dunán és a Tiszán, így valószínűleg nem sok alkalmat hagytam ki.

Még egy utolsó gumihalas hajrá talán belefér a szezonba március előtt. A vízállás is kecsegtető és a januári vagy februári enyhülés többször adott már jó fogást (az alábbi két képen látható szépség is a 2007-es extrém januári melegben akadt horogra).

Sokszor leírták már az üdvözítő módszereket. Mi sem csináljuk másként. A délutáni, esti órákat részesítjük előnyben, nagy ritkán a reggeleket, bár az idei évben hallottunk jó fogásokról a kora délutáni időszakban is. Mi idén nagyon gyengén fogtunk. Inkább a tavalyi télre emlékszünk szívesebben, amikor a január első napjaiban szépen csipegettünk.

Többnyire csónakból pergetünk 240-260cm-es peckes botokkal, monofil zsinórt csak kemény fagyban használunk. A csali legtöbbször 8-12cm gumihal, de Szasza a mély járású wobblert is sokszor beveti. Kedvencem a Relax gyár Kopyto és Shark gumihala, a színek általában élénkek és szeretjük a fehéret is. A fejek tömegét pontosan a sodráshoz igazítjuk. A hagyományos emelgetős módszer elvisel egy kicsit nagyobb tűréshatárt, de a csúsztatásos technika megköveteli a pontos súlyozást. Ilyenkor a fejet úgy kell megválasztani, hogy a hajtókar megállításakor a csali finoman, lassan landoljon a fenéken. Ehhez azonban pontos méretezés kell, ezért a skála dobozomban grammonként ugrik. Így  legtöbbször 9-13g közötti fejek jönnek szóba. A fejformák fogósságában igazából nem érzékeltem különbséget, ennek ellenére a kalapács formákat szívesebben használom, mint a gömbfejet, mert ezek folyamatos húzáskor is kicsit ferdén haladnak és talán az elakadások száma is kevesebb.

A horgászatkor maximum 3-4 helyet derítünk fel a bevált 5-6-ból. Ügyelünk rá, hogy ne azonos csalit használjunk. Szasza inkább emelget vagy wobblerezik, én jobban kedvelem a csúsztatást, ahol ezt a fenék akadói engedik. Partról a sodortatós finom emelgetést szoktam alkalmazni. Ha egyikünk csalija és módszere beválik, akkor a másik általában vált a siker érdekében. (Szasza gyönyörű domolykója is azt bizonyítja, hogy néha érdemes wobblerrel is próbálkozni).

 

 

 

 

 

 

A tiszta, 60-100cm átlátszóságú megállapodott vagy enyhén emelkedő vízben szoktunk jobban fogni, főleg ha ehhez még szokatlan téli felmelegedés is párosul. Erőteljesen alacsony víznél a nyár éjszakai pergetésekhez hasonló módszerrel télen is eredményesek voltunk néhányszor kövezések, ruganyok mentén. A bezavarosodó Duna szerintem szintén nagyon jó fogást ígér, de csak akkor, ha kékesszürke, homokos áradás érkezik. Ilyenkor az emelkedés elején és az apadás 2-3 napján lehet aratni.

A bejegyzés trackback címe:

https://rablohal.blog.hu/api/trackback/id/tr932634305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ex-leprás 2011.02.03. 22:38:27

na erről beszélek szilágyi úr!
;)

szasza73 2011.02.15. 13:15:42

Istenem de jóképű ez a két legény.....

Somefire 2011.02.21. 12:32:10

@szasza73: Háát, inkább a halak.. :)