Mivel lapletöltési adataimból tudom, hogy ezeket a svéd bejegyzéseket gyakorlatilag senki sem olvassa, ezért bátran írtam le benne olyanokat, amik sérthetik a felületes olvasó magyar érzületét vagy a büszke horgász önérzetét. Ha valaki mégsem riadna meg a rengeteg karaktertől, akkor azok számára hangsúlyozom, hogy véleményem a rablóhalas horgászat szemüvegén keresztül fogalmazódik meg. Mellesleg a cikkben található néhány nézegetni való kép és csukafogásra használható gondolat is.

pano_20140925_175031152.jpg

Nem vagyunk sí-nagyhatalom és Magyarország nem a vizek birodalma. Bár Török Zoltán 2011-ben készült csodálatos filmje és a sokszor szajkózott horgász propaganda is ezt sugallja, ezt nehezen lehet beadni bárkinek, aki megjárta horgászként Skandináviát. Már az első svéd kirándulásom alkalmával is úgy éreztem magam, mint 1990-ben, amikor Bánkút és a Normafa nevetséges lejtőin edződött sízőként először szembesültem az osztrák Alpok pályáival. Izgalommal vegyes, keserű érzés kerített hatalmába. Egy furcsa, fájdalmas felismerés, hogy amit eddig síelésként műveltem, az valami más volt. Boldogan döbbentem rá, hogy kedves hobbim sportértéke nem abban rejlik, hogy lecsatolt lécekkel ötpercenként megmászom a lejtőket.

Az elmúlt években Svédország tengerpartjait horgászva ugyanezt éreztem. Abban az idilli helyzetben, amikor a hatalmas ismeretlen, gyönyörű vízen egymás után fogtam a szebbnél szebb halakat – fájdalmas ezt mondani – szánalmasnak éreztem a hazai horgászati helyzetet. És azt is rögtön fel kellett ismernem, hogy minden gondok okozója nem a romlottnak gondolt magyar erkölcs vagy az infrastruktúra és az anyagi lehetőségek hiánya. Nem is a gyenge halsűrűség. A legnagyobb baj azzal van, hogy kicsi a hazai vízfelület ennyi embernek.

tajkep_02_pic.jpg

100 hektárnál nagyobból 10 ezer, 10 hektárnál nagyobb tóból 97 ezer található náluk! Az ennél kisebbeket nem is tartják számon. A Balaton a vízfelületet tekintve csak 4. volna és víztérfogatát tekintve nem férne a 10 közé sem a legnagyobb svéd tavak közt. Ehhez tartozik még – a teljes, 3200 km hosszú partszakaszból – 1500 kilométernyi (jóval több mint a magyar Duna és Tisza szakasz együttes hossza) olyan tengerpart, amely cirka 10 km szélességben ezernyi szigettel van felszabdalva, így körülbelül 15 ezer km²-nyi paradicsomi helyszínt biztosít a pergetőknek. És akkor még nem beszéltünk a durván 2500 folyóvízről, melyek összes hossza ötször érné körül a Földet. Ezek felfoghatatlan dimenziók olyan emberek számára, akik „zöld pokolnak” nevezik a 30 hektáros mesterséges víztározójukat, megrendeznek egy országos pergető versenyt egy 12 hektáros körtöltéses tavon, de még annak is, aki az Adony és Kulcs közötti Duna-parton 9 pergető horgászt tud megszámolni egy decemberi szombaton.

Túl sűrűn vagyunk! Ezen okok miatt tűnik szemétdombnak egy-egy elhajított sörös doboz, tűnik soknak a pár tucat halrabló. Ezért olyan „űzött” a magyar hal. Ezért titkoljuk, hogy hol és hogyan fogtuk azt a keveset. Ezért írunk semmit mondó, általánosító vagy hazug szakirodalmat. És ez alól sajnos én sem vagyok kivétel. Próbálok néhány dolgot kiszivárogtatni a hozzám hasonlóknak, de a legfontosabbakat, a leghasznosabb tapasztalatokat nem mondhatom el. Nem, mert az 50 kilométeres körzetben lévő 15 nyerő helyből felfedeztem kettőt-hármat és az olvasó nem a saját territóriumán fogja keresni a hasonlót, hiszen nincs saját territóriuma. Nincs a közelében tó, tenger, folyó, felfedezetlen vízpart. Nincs olyan horgászhelye, amit évtizedekig élvezhet 8-10 barátjával megosztva. És nem azért megy a megírt helyre, mert lusta, vagy mert alantas „információhorgász”, hanem mert nincs más választása. A végeredményt tekintve teljesen mindegy, hogy a maga útján, évek tapasztalatával és keresgéléssel vagy a helyi menő kalauzolásával, egy nap vendéghorgászattal jut el oda. A lényeg, hogy mindenképpen zavarni fogja azt, aki szintén oda akarna menni.

Svédországban végre egy kicsit máshogy lehet. Egy-egy nap után, a vacsora asztal körül alig hagytuk szóhoz jutni egymást. Mindenáron el akartuk mondani, hogy hol, mikor, mivel fogtunk. Ott nem azért írtunk le, mondtunk el valamit, hogy saját nagyságunkat fényezzük, hanem hogy a másikat is sikerre vezessük az általunk megtalált módszerrel és azzal legyünk kiválók, hogy mi jöttünk rá, mi találtuk meg előbb. Annak bizonyítéka pedig nem az elrejtett ujjakkal objektívbe tolt trófea fényképe, hanem horgásztársunk visszaigazolása: öregem, köszönöm, igazad volt!

eszkoz_mix1.jpg

A magyar szakírók legfőbb véleménye fogalmazódik meg Vass Csaba egyik írásában:

„Mindenki eldöntheti, hogy mások után akar-e kullogni, vagy kijárja a saját maga halát, amire építeni is tud majd. Azért tud rá építeni, mert kitapasztalta a fogás miértjét, de nem csak a fogásét, hanem a nem fogásét is, ami legalább olyan lényeges, mint a pozitív eredmény.”

Ennek lényegével magam is egyetértek, de ha ez lenne az üdvözítő megoldás, akkor egyedül kéne mindenhol tanulnunk. A sportban nem kellenének edzők, az iskolában nem lennének tanárok, nem volnának boldog apák, akik örömmel adják át tudásukat. A saját magad útja nem mindig a legjobb út, de a hazai horgászatban azért fontos, mert nehéz út, és ily módon már maga az út is szelektál! Így csak a legkitartóbbak és legügyesebbek férhetnek az asztalhoz. Nem lehetünk sokan! A bénáknak, kedvtelésből huncutkodóknak, karácsonyi ajándékot próbálgatóknak itt nincs helye, mert elveszik a lehetőséget a kiváltságosoktól, akiknek nem az az érdeke, hogy hamar élvezd a horgászatot, hanem, hogy minél nehezebben juss el a sikerig.

A legfájóbb mégis az, hogy ez itthon nem is tud gyökeresen megváltozni. Akármennyi lehet a segítő elme, a tisztességes horgász, az állami befektetés, Bánkúton nem lesz alpesi világkupa.

csonak_mix_1.jpg

És akkor néhány gondolat végre a horgászatról is…

Tavaly szeptemberben 6 fős családi-baráti társasággal voltunk a Karlskrona környéki vizeken. Mivel 3 csónakból horgásztunk egyszerre és rádiós összeköttetésben álltunk folyamatosan, ezért szinte másodpercre pontos információink voltak a halfogásokról, egy időben különböző helyekről és módszerekről. A 7 nap alatt fogott 350 csuka pedig hihetetlen mennyiségű felismerésre adott lehetőséget.

norbi_mix.jpg

Ha egyedül horgászol, akkor soha nem tudod meg mi lett volna, ha abban a pillanatban a sekély helyett a mélyben keresgélsz, vagy ha a piros helyett a narancssárgát dobálod, a jerk helyett gumihalazol vagy villantózol. Itt azonban minden fogásom alkalmával velem párhuzamosan öten hajigáltak és mindegyikük készséggel osztotta meg őszinte információit.

(Ehhez hasonló állapot csak a pergető versenyek alkalmával állna elő, de ott mindenki titkolja a tapasztalatait mások előtt, sőt rossz esetben szándékosan félrevezeti társait.)

buster_mix.jpg

Kicsit sarkítva természetesen és nem kőbe vésett igazságként, de röviden leírom néhány felismerésem, melyek nagy részét már régebben is tapasztaltam, de ez a túra megerősített érvényességükben:

dsc_6492_pic.jpg

1. Ha nem eszik a csuka, akkor sehol nem eszik.

Egy hét alatt szerencsére összesen két napunk volt, amikor rosszul evett a hal. Se a belső öblökben a nádasok mellett, se a kövezett partok mentén, se az öblök laposain, se a külső szigetvilágban nem fogtunk jól ezeken a napokon. Ami jött, az is kicsi volt. Szélcsendben és/vagy napsütésben keservesen ment a peca.

szigetvilag_mix.jpg

2. Ha eszik a csuka, akkor mindenhol eszik.

Egyik délelőtt egy 30-40 hektáros sekély öblöt fésültünk végig egymástól 2-300 méterre. Egyik csónak a nádas mentén cserkelt, másik a kövezett part vonalán keresgélt, a harmadikban mi pedig az öböl közepén lassan sodródtunk a széllel növényszigeteket célozgatva. A nádasnál horgászó páros bejelentkezett, hogy fogtak. Szinte abban a pillanatban nekem is kapásom volt, majd 2 perc múlva láttuk, hogy a part menti páros is fáraszt. Ezután kb. 20 percig mindenre haraptak (még a viccből felrakott pinky buster is fogott kettőt), majd mindenhol egyszerre álltak le a kapások.

farok_mix.jpg

sutes_mix.jpg

3. A színeknek, csali vezetési technikáknak és a csali típusoknak csak a passzív időszakokban van jelentősége.

Ha az intenzív kapásidőszak leállt, akkor némelyik csali vagy figura mégis eredményes maradt. Ilyenkor érdemes igazán cserélgetni és némelyik csalit 10-15 dobás erejéig fenntartani, némelyik vezetési technikát erőltetni. Ha rálelünk az üdvözítőre, akkor szinte egész nap annál maradhatunk. Volt olyan eset, hogy háromszor szánkáztunk végig egy ígéretes platón, de négyünkből csak egyikünk fogott gyöngyház színű, gyorsan húzott gumihallal, míg a többiek tail csalikkal, jerkeléssel kopaszok maradtak.

wolftail_mix.jpg

4. Az öreg halak nem ott vannak, ahol a kisebbek.

Már a túra első napján ráakadtunk egy darabosabb jószágra. De csak a 3. nap ismertük fel, hogy egyes területeken képtelenség nagyokat fogni, amíg máshol egymást érték a jobb fogások és hatalmas példányok követték le a csalikat. Ezek a területek inkább a belső öblök sekély részein adták a jó kalandokat. Volt, hogy egy ilyen „tehén legelőn” egy 10 perces driftelés alatt 2 gólem lépett le a horgomról és egy igazi „10plusszos” matuzsálem is lekövette a csalit. Az ilyen helyeken természetesen jóval kevesebb a kapás, de megéri kitartani, annak, aki a nagyokra pályázik. Az így megosztott infók segítségével a túra végére szinte mindenki büszkélkedhetett 90 centinél hosszabb trófeával, 3 csukánk volt méter feletti és 8 múlta felül a társaság által előző évben fogott legnagyobb halat. Egységben az erő.

dsc_6464_pic.jpg

5. Nem biztos, hogy a helyben vagy a csaliban van a hiba.

Egyik nap rátaláltunk egy remeknek tűnő helyre. Öbölvég kis „zacskója”, ideális mélység és növényhelyzet. Mondtam is hangosan, hogy na, itt aratunk! 20 percnyi dobálás után sem akartam még tudomásul venni, hogy nincs kapásunk, de csalódottan odébbálltunk. Pár óra múlva, ebédidőben aztán összegyűltünk a közelben megtárgyalni, hogy kinek mi volt. Kiderült, hogy az egyik páros ugyanabban a kis öbölben 5 dobásból 3 jó csukát fogott alig fél órával utánunk.

tomi_gigant_mix.jpg

6. A nagyméretű gumihalakban tüskével rögzített stingeres megoldás nagyon hatásos.

Most először alkalmaztam ezt a technikát. A módszer legfőbb lényege abban rejlik, hogy kapáskor a hármas-horog megakad a halban és szinte rögtön ki is szakad a gumi testből. A méregdrága csali fárasztás alatt szabadon fityeg a hal mellett és nem tépődik szanaszét a förtelmes fogak közt őrlődve. Ezzel a módszerrel akár 15-20 csuka is könnyedén megfogható egyetlen gumihallal. Az úgynevezett shallow-screw-val kombinálva pedig elérhetjük, hogy ólomfej nélkül egész sekély terepen is lassan vezessük a nagyméretű gumikat. Külön értéke a módszernek, hogy több összetevője házilag is könnyen elkészíthető, ily módon kielégíti az otthon pepecselni kedvelők „csináld magad” igényeit.

spike_mix.jpg

7. A street-fishing-nek nevezett városi bohóckodás, néha még az olyan megrögzött vadonhorgászoknak is pezsdítő tud lenni, mint amilyen én vagyok.

Valahogy ráébreszt minket a természet erejére, közelségére, hogy nemcsak mi közeledünk a vadonhoz, de a vadak is egyre jobban elfogadják a modernizálódó környezetet. A szép sügerek mellett egyik szebb csukánk is egy ilyen városi horgászaton került csónakba.

street_bazuka_mix.jpg

street_imi_mix.jpg

A túra legnagyobb felismerése azonban az volt, amit most érezhettem meg igazán, a Csibrák családdal eltöltött egy hétben. A jó baráti társaság, a finom ételek és a tiszta magyar pálinka ugyanúgy kellékei az örök emlékeknek, mint a hatalmas csukával pózoló büszke horgász fényképe.

csapat.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

http://rablohal.blog.hu/api/trackback/id/tr987086245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ridgeback · http://akvariumipecas.wordpress.com/ 2015.01.19. 08:41:11

Köszönöm, hogy megosztottad. Nekünk outsider kezdőknek sokat segítenek az ilyen írások.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2015.01.22. 13:14:05

Szia Balázs!

Én speciál a svédországi kalandjaidról olvasok a legszívesebben a blogodon. :o) Hazai szemmel, szinte elképzelhetetlen a hasonló fogási mérleg, mint darabszámot, mint méretet illetőleg.
Sajnos, az ember nem igen tehet mást, minthogy nem közli le a konkrét információkat az írásaiban. Annak idején sok történetem született, ahol látható volt, hogy konkréten hol is fogom a süllőt, esetleg harcsát a Dunán. Az elkövetkező években oda sem fértünk ezekhez a helyekhez.
Azóta jóval óvatosabb vagyok, mert nem csak arról van szó, hogy kifogják előlem a halat és elviszik, hanem inkább, hogy azok a pályák, ahol azelőtt egyedül, vagy párban dobáltunk átjáróházzá válnak.
Sajnos, így működnek a dolgok itthon.
Üdv.

Tom

agombi 2015.01.24. 08:42:01

Szia!

Nagyon tetszett az iras, erdekes nezopontot vetsz fel a hazai helyzettel kapcsolatban egy kinti elmenybol tekintve. En is hasonloan ereztem, amikor 6 ev utan tertem haza az Egyesult Kiralysagbol. Mondjuk ott minden halat vissza kell engedni.

A masik iras, amit olvastam toled az talan a FT-on volt, amikor a 2014-es osz dunai tapasztalatait osszegzed. En is nagyon hasonlokat tapasztaltam, nagyon orultem neki termeszetesen, hogy tobb volt a hal. A sved elmenyekhez meg annyi kerdes: a horgaszat ott is pusztan hobbi, mint Angliaban? Minden halat elvileg vissza kell helyezni a vizekbe?

Koszi,

Attila

bazuka1 2015.01.25. 12:23:11

szia Attila!
Én úgy vettem észre, hogy a svédek nem csinálnak abból gondot, hogy néhány halat hazavisznek és megeszik. Sok helyen van kint háló is a házak előtt, nádasok közelében, szóval nem prűdek ebben a kérdésben sem. Viszont tudják pontosan, hogy hol a határ. Ennek ellenére és valószínűleg a növekvő horgászturizmus miatt Södermanland, Kalmar és Östergötland területein már bevezették a korlátozást: maximum 3db 40-75 centi közötti csuka vihető haza naponta.

agombi 2015.01.26. 12:09:48

Haat igen, ez erett, igazi felnott hozzaallas. Kivancsi vagyok, hogy az itthon egyre terjedo (es ennek lehet orulni) C&R rajongoi, teritoi vajon mindent tenyleg visszatesznek a vizbe, vagy a nyilvanossag fele C&R, de azert karacsonykor ott volt a fogott hal az asztalon, es maskor is... Szerintem is az az idealis, hogy az egeszseges egyensuly megmaradjon. A fogott halat enni nagyobb elvezet, mint a vett halat, de tenyleg a meret es a mertek kellene, hogy a cel legyen. Minden fajbol van egy hozzavetleges felso hatart, amit szaporodo kepesseb miatt jo lenne vissza helyezni, es csak az amugy is finomabb kisebb egyedeket fogyasztani.

Pintér Zoltán Szilárd 2015.01.26. 20:59:42

Maximálisan egyetértve a leírtakkal az elejéhez: többen mondták már, hogy kéne nekem is írni "valamit..." Leginkább a balinokról, csukákról, Balatonról, legyező, pergető felszerelésekről, multikról. Lett egy-két angol nyelvű cikk külföldi legyes oldalakon, lett egy pv tv-s, Balatonos, több nem... Hogy miért nem? Nagyon szívesen elmondanék pár dolgot, segítenék, ahogyan én is örömmel tanulok. Ugyanakkor, nem mondanék el mindent, mert visszaélnének vele, ahogyan visszaéltek is: odaállt, minden süllőt elvitt, szólt a havernak, az is jött stbstb. Féligazságokat meg méltatlannak tartanék... Joda mesterhez hasonlóan én is a "tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld" elv szerint élem az életem, szóval inkább csak horgászgatok... :)
Nem csak versenyen van a félrevezetés, néha - józan paraszti ésszel végiggondolva bárkinek leeshet - még cikkekben, egyéb értekezésekben is nettó baromságokat írnak, vagy pont csak a lényeg hiányzik. A marketing cikkektől meg hányingerem van, hiába vagyok "cuccfetisiszta." :) Könyörgöm, miért kell teszthorgászatnak titulálni egy írást, miért nem lehet szimplán termékbemutatónak hívni (baromira nem ugyanaz a kettő, hogy jó példával éljek lásd: Tackle Tour, alanhawk.com)?
Pláne úgy, hogy az író annak a cégnek a szponzoráltja, vagy a cikk megjelenését biztosító oldal webshop-jában, hogyhogy nem, kapható a termék....
A blogodat nemrég találtam - fentebb felvázolt okokból kifolyólag kiestek a hazai szaksajtó termékei... - , üdítő színfolt, jó az egésznek a hangulata, csak így tovább!

Clear-water 2015.01.27. 11:00:33

@agombi: Szia.
Jómagam pár éve kint élek.
A horgászat is a 7 legnagyobb tavon minden Svédben élő embernek ingyenes. Elvileg csak méretkorlát van, mennyiségi nincs, és láttam már olyat is, hogy valaki vitte amit fogott, de nem ez a jellemző.
A csukát a svédek nem tartják igazán ehető halnak. De ahol tavi pisztráng, tengeri pisztráng, lazac, süllő az alaphal, ott ez természetes. De az újabb véd konyha felfedezte megának, hogyan lehet igazi csukafasírtot készíteni.

Oktondi1 2015.04.23. 00:28:13

Ide fogok járni olvasgatni az oldaladra.
Szeretem. Higgadt, okos, igaz.
Húzz bele kérlek..

Üdv --janó

Bandita111 2015.06.18. 09:43:59

Szia Balázs!

Nem akarsz írni végre? :D