Az első munkanap
2014.01.03. 16:15
Január első munkanapja és nemhogy hó nincs, de még a fagyokba sem kóstolhattunk bele igazán az idei télen. Mondjuk ez most kedvezően érint, hiszen a tarkómba támadó hajnali szél még így is kellemetlen. Az órámra nézek: van még 40 percem, aztán muszáj indulnom... halak húzzatok bele!
Hozzászoktam az ünnepek alatt, hogy szinte minden nap vízen vagyok. Nehezen fogok visszaszokni a dolgos hétköznapokra. Nem sok lehetőségem van, a csónakot bajos lenne magammal hurcolni a céghez, ezért most partról ostromlom legújabb kedvenc pályámat. Negyedik alkalommal vagyok ezen a helyen, de sokat várok tőle. Hosszan elnyúló, mély kövezés, melyen többször megtörik a sodrás. A felső része sekélyebb, de a vége már 6-os mélységet rejt. Még csak az elején tartok a feltérképezésnek, de már volt egy jobb esti süllőm itt. Az elmúlt két napban is volt összesen 3 jó agresszív kapásom, de egyik sem lett meg. Talán majd most...
Tök sötét van. Még szerencse, hogy az előző napokban már rögzítettem magamban a koordinátákat. Így körülbelül sejtem, hogy az elvágó vízben járhat a csalim, valahol a húzós víz és a visszaforgás határán. Igen érzem is, ahogy megkönnyebül a bot, jöhet az első emelés. A 10g-os fejű 10 centis Kopyto halacska szépen lassan ér talajt. Nem látok semmit, csak fülelek és tapintok. Olyan ez mint a telefonálás: felhívok valakit, kicsöng, várom, hogy felvegyék. Tökéletes gondolom, amikor a harmadik "kicsengetésbe" erős rántást kapok! Sajnos nem akad meg. Basszus ez már a negyedik üres kapásom itt. Jászokra gyanakszom, mert fognyomot nem találok a csalin és olyan agresszív volt a rántás, hogy ez inkább balinra vagy jászra emlékeztet. Kisebb gumit rakok fel, hátha azt könnyebben lenyeli. 10 perc telik el szó nélkül, amikor végre jön egy ugyanolyan kemény ütés... és ezt most ül!
A hal nem túl nehéz. Fárasztás közben még mindig jászra gyanakszom, ezért kicsit csodálkozom is a kiló körüli süllő csillogásán a fejlámpa fényénél. Szépen letüdőzte a kis Pulse shadet. Szokatlan az ilyen vehemens rablás a süllőtől. Reménykedve dobok újra és újra, hátha ez a nagy zabálás előjele, de sajnos nincs folytatás.
A fény egyre nő és az időm egyre fogy. Talán még 15 percem maradt. Hátha már sok nekik a fény itt a kettő-feles vízben... Lejjebb költözöm 30-40 méterrel, a mélyebb szakaszra, ahol már szinte sodrás sincs. Épp csak lassan kavarog a Duna Délnek.
Túldobok a széles örvényeken, a partra merőlegesen, elérve a sodrást, így a gumihal talán éppen a határra fog lesüllyedni. Örökkévalóságnak tűnik, amíg a csali medret ér. Várom, hogy finoman koppanjon, de helyette egy erős rántást kapok! Ráadásul a hal keményen védekezik, rázza a fejét, Basszus, de jó lenne... de nem! Csalódottan pillantom meg egy 50 közepes csuka körvonalait a szürkületben. Teljesen kiharcoltatom, így holtfáradtan érkezik a meredek kövek széléhez. Kis időnek kell eltelnie, hogy örülni tudjak neki. Nem tudom miért, de mindig csalódásnak érem meg, ha nem olyan halat fogok, amilyenre célzok.
Szegény jószág! Nem lehet könnyű élete. A nyomok arról tanúskodnak, hogy túl van egy friss kormorán támadáson is. Most is szerencséje lesz, hiszen ezúttal is élve távozhat. 50 centinek mérem... Ha 3 év múlva is összeakadnánk már én is jobban örülnék a meetingnek. Indulnom kell, nem húzhatom tovább, még jó idő míg visszaérek a városba. Amíg ilyen enyhe telünk van esélyem lesz talán máskor is egy kis hajnali pergetésre. Úgy legyen!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
geri10trhill 2014.02.09. 14:21:49
fishhead 2014.05.29. 15:31:54
bazuka1 2014.05.29. 19:42:06
Szívesen válaszolok bármilyen kérdésre bővebben, ha írsz a privát címemre: balazs.endrody@gmail.com
Röviden:
Az én csónakom YAM330-as. Ketten is lehet belőle pergetni kényelmesen.
A 360 szerintem túl nagy. Nem ad több helyet és lényegesen nehezebb a motornak és egy embernek is a szállításkor. A 300-as méret könnyebb és belül alig kisebb, de nem siklik fel olyan jól, mint a 330-as, ezért gyakorlatilag hiába kisebb mégis lassúbb, ezért nem javaslom. Tökéletesen stabilak. Stabilabbak mint egy ladik, ugyanis nem tudnak megbillenni. Nem kell félni a hullámzástól benne egyáltalán! A vízen csúszás viszont a hirtelen mozdulatoknál könnyen egyensúlyvesztést okoz, ha nem figyeltek egymás mozdulataira.
5 Le-s motorral szerintem egy 360-as testet már nem is tudtok kiemelni 2 fővel, ezért ahhoz nagyobb motor kell. A YAM330-as 5LE-s motorral egy fővel 20-22kmh-t két fővel már csak 12-14 km/h tud. Nekem egy 8LE-s kétütemű 34kg-os régi Yamahám van és azzal 2 fővel is tudja a 24-26km/h-t(!) egy fővel pedig karcolja a 30-at! Felesleges nagyobb 10 Le-s motort venni rá, mert annak a nagyobb tömege pont annyi sebességvesztést okoz, hogy semmivel nem megy gyorsabban viszont szívsz a szállítással és a motorra elköltesz plusz 200ezret.
Ha ketten vagytok akkor 330-as hajó + minél könnyebb 8 LE-s motor.
Ha egyedül vagy akkor 275-ös test + 5LE-s motor a tökéletes kombó.