Az utóbbi években már megszokottá vált nálunk, hogy két fiammal az augusztus 20-át megelőző pár napban sátoros horgász túrát szervezünk a Tiszára. Tavaly sajnos a nagy áradások miatt elmaradt ez a remek kis kaland, de idén újra támadtunk a Csongrád alatti szakaszon.

A program most is a szokásos recept szerint alakult. Camping felszerelés, motoros gumicsónak és 3-4 nap egy homokzátonyon.

Bár a hatalmas áradások felismerhetetlenül átrendezték a folyót, azért hamar találtunk egy alkalmas partszakaszt, ahol kis táborunkat felállítottuk. Hajnalban és este pergetés, napközben strandolás, kaja és egy kis feederes keszegezés szerepelt a programfüzetben.

A sátrazásra tökéletesen megfelel a finom homokos part, csak egy kis tereprendezést kell előtte eszközölnünk és hamar lesz lakásunk, kikötőnk, horgászhelyünk egy teleknyi területen. Szerencsénkre gyönyörű, meleg időnk volt végig és a vízállás is kedvezett.

A hajnali és esti pergetések alkalmával a balinoknak jutott a főszerep. Sajnos harcsát pergetve nem sikerült fognunk, pedig Máté egy darabosabb példánnyal majdnem randevúzott az egyik este, de sajnos a 6-10 kilóra saccolt hal nem akadt meg rendesen. Kisebb harcsákat csak a feederes felszerelésen tudtunk fogni gilisztával.

A túra nagy eredménye, hogy András is végre megfogta élete első pergetett balinjait. Fiatalok megfertőzésére elsőrangú ragadozó a hevesen támadó, jól védekező balin. A felszín közelében vezethető a csali és így a tapasztalanságból eredő mélyebb elakadások veszélye is csökken. A reggeli órákban a part mentén csurogva vagy a limányosabb, lelassuló részeken dobáltunk többnyire kisebb wobblerekkel. A favorit csali egy Ugly Duckling 7JSR volt.

A balinok ezt szerették leginkább, de a pici 4-5 centis Rapala Original és Husky Jerk-szerű valamint a japán Duel és Yozuri stick formájú wobblerekre is volt érdeklődés bőven.Sajnos az uralkodó méret 30-35 centi közé esett, de fogtunk pár másfeles példányt is.

Ami idén nagy meglepetést okozott, az a csukák intenzív jelenléte az élő folyón. A part menti kövezések meglassuló vizében háromszor is akasztottunk kisebb csukát, sőt volt, hogy a nyílt vízen a felszínen húzott balinos pergetés alkalmával fogtunk fiatal egyedet. Nagyobb példány persze ezek között sem akadt.

Nekem ezúttal inkább a horgászvezető szerepe jutott. Nem könnyű egy kis srác oktatása, mozgó csónakból, akadók ás lombok között dobálva, de a fogást én is úgy élem meg, mintha a saját sikerem lenne.

Az idei túra horgászat szempontjából nagyon jól összejött. A fiúk szépen fogdostak, minden kihajózásunkra jutott pár esemény, és ha egy kicsit keményebben rászálltunk volna az éjszakai harcsázásra, bizony ott is remélhettünk volna eredményeket. Próbálkoztam két alkalommal kövezés mentén gumihalazással is, de még kapásig sem jutottam, a fiúk pedig még nem igazán találnak örömet az unalmas szöszmötölő, medertapogató gumicsalis pergetésben. Ahhoz egy kicsit több türelem szükségeltetik. Nekik ez a csordogálós, aktív, kereső, cserkészős módszer jött be és bevallom én is jól szórakoztam a tiszai balinok és csukák ilyen stílusú kergetése közben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.